Egy feltámadt post erejéig (avagy egy skizofrén riport polaroid darabkái)

Majdnem egy éve nem nyúltam a blogomhoz. Igazából 11 hónapja, de most visszatértem kis szabadidőm híján, és hogy lejegyezzem a lépéseimet. Kicsit poénosra veszem a figurát, szokatlanra, hogy így kicsit olvashatóbb, élvezhetőbb legyen ez a kis bejegyzés :)

Mi is történt azóta? 

Nos, sok minden. Belülről érzem, hogy változtam, de szerencsére az eredeti értékeimet nem dobtam el, inkább az erősödésre összpontosítottam. Igyekeztem egy közel 3 éves dolgot helyre pofozni kizárólagos alapon emberileg, ahol másokra hallgattam, és egy emberbe beleláttam minden rosszat, mert a látszólagos tényezők úgy adták elő.Szánom-bánom, de harag nincs, utálat nincs, ennek pedig csak örülni tudok. Lelkiismeretem így már tiszta, ha -lehet így nevezni - a bumburnyák féle énem egy kukában végezte, ahol lehúztam a sz*ros WC-ben, mert körülbelül annyit is ért xD Ezekre a dolgokra, amolyan az "Élet vicce" dolgok alapján jöttem rá. Egy barátnak a viselkedése, ugyanaz volt, mint nekem akkor, viszont helyzetcserés támadás volt, mert támadó helyett én voltam az áldozat, így nagyjából átelemezhettem sok mindent. Ezért is hálás vagyok amúgy. Mindenkinek.

Na de elég a rizibiziből, jó lenne egy két tény is...

Ó, igaz. Mint fentebb említettem, a személyiségem nem ferdült, talán inkább úgy lehet nevezni, hogy megerősödött, és próbálom magam tükrözni, akinek tetszik tetszik, akinek nem, nem. Ilyen egyszerű.(" Csak az olvassa versemet, ki ismer engem, és szeret"- Józs.A ) 
Miben mutatkozik meg? Talán a tárgyilagos dolgok, nem is fontosak annyira, minthogy: -Hajnövesztés itt-ott, de mégsem olyan hosszú, mint egy rockernek,a dögcédulás nyaklánc, a szegecses karkötő, a Punk gyűrűim, amely mindkét mutatóujjamon éktelenkedik...Ezek csak kellékek. Amit fontos megemlítenem, talán, hogy lett tetoválásom, amit már régóta terveztem, de most vetemedtem rá, és van jelentése is, noha egy egyszerű embernek szinte megfejthetetlen rébusz, és csak egy-két cikk-cakknak tűnik az egész.Még tervezek, de az idő eldönti,mikor lesz, és hol. Koncertekre is eljárogatok, Novemberi Ákos Karcolatok 20 nálam elég felülmúlhatatlan volt ^__^ A piercingekért nem vagyok oda, viszont fülbe tervezek egyet, pont most, május végén.És az igazából ezzel a test módosítgatásokat le is zártam, egy időre. Fontos megemlítenem még, hogy lett gitárom, ahogy közel egy éves bejegyzéseimből kiderült, ahogy a terveim is bevégeztetett. Tudok is rajta játszani, szeretek is, megnyugtat. De ő egyelőre csak egy akusztikus gitár. Itt a nyár, több időm lesz, többet járok tanárhoz is. Ősszel pedig beindul a gépezet, s egy szép erősítővel megáldott szólógitárt nyúzhatok. Mindeközben dalszövegeket is írok, lassan túl vagyok a hatodikon :-)

Szép,szép...Akkor a verseknek búcsút is inthetünk. 

Szó sincs róla. Ahogy jön az ihlet, fogalmazhatnék úgy. :P Például ami versnek tűnik, az is egy dalszöveg.Egy első dalszöveg :) Facebookon amit kivételesen publikáltam Requiem cím alatt. ("Rossz helyen ébredtél, más véget képzeltél, Értelmet kerestél, de hívott a Fény, Neki most engedtél.")
Nem hiába a sok csengés, és ez akár versnek is megállja helyét, de az índiték egész más volt :) Ez egy dal. De igazán szép csak szólógitárral lesz. Ha mondhatjuk felváltva írok verseket, dalt is, de a stílusáról el lehet dönteni, melyik-melyik. Ez egy kivételes volt, hiszen a sorokon belüli szavak száma is sokszor hasonlít egy verséhez, de közben mégsem. Szóval nem, nem intünk semminek búcsút, de ugyanúgy ezeket, mint a verseket, egyelőre megtartom magamnak, és egy szűkebb rétegnek. :3

 Miben más egy dalszöveg? Hogy ismerhető fel?

Mondok egy példát, amiről megérthető, és különbséget is lehet tenni. =) Nézzünk egy saját magam alkotta refrén darabot: 
"Én vagyok az éjfél,
Leeső könnycsepp
Én vagyok az
Ki él még
Létezik Benned.
Mindenkiben."

11 hónap alatt azért az ember környezete is változik...

Így van. Dolgoztam óvódában, aztán egy gyárban egy magasabb beosztásban. Hatalmas különbségek vannak itt is, megláttam az emberek egy rosszabb, aljasabb énjüket, amiket ismertem eddig is, de nem ennyire közelről. Elképesztő, ahogy egy egyszerű gyárimunkás, egy elvileg nő, hogy tesz keresztbe egy másik nőnek, csak hogy az ő poziciója megmaradjon, közben kedvesen mosolyog. Elképesztő, hogy egy szép, külsőre gyönyörű lány, akinek már 'vőlegénye' van, a 40 éves főnök ágyába masírozzon, miközben a srác nem tud semmiről, sajnálatos. És ha már saját példák, az is elképesztő, hogy egy másik lány nekem teszi a szépet, én kísérjem ide, oda, miközben van barátja, de ő nem tud ismerkedni 3 műszakban így. Kicsit WTF logika, de ő is koppintva lett. Aztán egy téli sajnálatos napon, hajnalban széthánytam a pályaudvart hazafelé, elkapott a sokak által szeretett calicivírus. Nem kellett több, hiába lázas a kollega, ki kell rúgni, csak pár hónapja van itt. Igazából, nem bánom. Csak megerősített abban, hogy nem gyárban fogom leélni az életem. Ráadásul több műszak miatt tanulás is nehezebb volt, most van még egy munka, és nem keresztezi a kettő egymást. Májusban ráadásul pihi van most :-) Majd júniusban folytatom ott is a munkát. Azért az már kivirágzott bennem, hogy tovább fogok tanulni, csak nem tudom itthoni egyetem legyen vagy külföldi..mindegyikhez jár igazából egy pro és egy kontra.

Ha már közvetlen környezet, az is változott. Elvesztettem egy embert, akivel együtt nevelkedtem, és sajnos az élete is más fordulatot vett. Sokszor érzem már, hogy ennyi nem véletlen, túlságosan sok minden munkálkodik körülöttem, és a véletlenek is túl sokak néha. Talán okkal vannak ezek, és ezekből erősödhet igazából az ember. Mikor már tényleg nem számíthat senkire, csak magára. Mikor nem mások által lesz valaki, ér el valamit, hanem Saját maga, a harcai, a küzdelmei által.

És más is változott persze. Jó pár ember közeledését elutasítottam, de mindegyikre van egy ok. Sajnos nem szeretem az olyan dolgokat, ahol valaki külsőségekre építkezik, és a belső lény feledésbe merül. És a legtöbb ilyen emberrel sajnos nem is hasonlítok, tipikus 'szeretem a plázákat és a rapet' típus, de más dolgot nem értene meg. Ilyen is van sajnos. Egy másik emberrel pedig nem éreztem azt a valamit, bár mennyire is kedves, szeretni való ember, de valahol egy hatalmas távolságot érzek. Az ember érzi az ilyeneket belülről :) Szóval nem olyan hatalmas változások ezek, inkább ugyanaz a személyiség lett megáldva kicsit mélyebb gondolatokkal, értelemmel, semmi több.

Persze az ezoterikus dolgaim sem csillapodtak, vagyis ha nevezzük úgy, köztes. Hol semmi sok ideig, hol rengeteg mindent tapasztalok- utobbira a múlt hét nagyon alátámasztotta, sok minden történt, néha hülyének éreztem magam tőle, valósággal. De szerencsére szintúgy volt alkalmam megismerni egy két gyermekes anyát, aki nagyon közelről ismer egy megbízható médiumot, ránézésre látja az aurád, csakrád, előző életeid, és hogy belőlük kiket hoztál magaddal, illetve betegségeid, és ami vár még rád. Szóval ez is hamarosan meg lesz ejtve, meg szeretnék érteni egy-két dolgot. Ha környezet, akkor ezek a dolgok változtak, vagy állandósultak éppen ellenkezőleg.

További jövőbeni tervek? 

Nem szeretek túl távolra tervezni, amiket régebben leírtam tervek gyanánt, azoknak nagy része valóra vált. Közeli jövőben egy május végi Pest utazás lesz, (ahol meg lesz ejtve egy fülpiercing - mint említettem, illetve egy Terror Háza-beli utazás.) Úgy néz ki, júniusban is visszatérek, mert akkor elhívott egy fiú barátom, ugyan csak egy napra, de ő igazából Romániában lakik. :) És a médium, akit előbb említettem, ugyancsak valahogy május-június körül határolnám be. Tervbe van véve még egy nyár végi Mondocon. Talán még egy-két tetkó, más fajta eszközök a kiteljesedésemhez, és sok-sok vers és dal, amit egy nap előadhatok majd kisebb családomnak :) Jövő tág, kiismerhetetlen, majd egy nap úgyis eldől, az utam merre vitt.

Ui: Amúgy nem vagyok skizofrén xD csak próbáltam egy kicsit más fajta szögből is írni :) Nem tudom mikor térek vissza irományaimmal, egyáltalán lesz-e kedvem arra, hogy folytassam. Mindenesetre ez most sikerült sok hónap után :P

Yuki~