2016. január 7., csütörtök

1.048596 - 1.130205

Egy álom..egy álmot látok. Magam körül, mindenki néma. Eljön a tavasz, eljön a nyár, változnak az évszakok.

Nem egy álmot látok, hanem magamat. Egy másik síkon. Az ember életében vannak párhuzamos dimmenziók, ahogy él, de arról nem veszünk tudomást. Ezen a létsíkon, nem ismerjük azokat az embereket, akiket itt, ott...minden más. Nem okozhatta a Steins;Gate sem, hiszem 3 hónapja láttam, és nem is volt bent a fejemben.

Álomnak álom, de valósszerű álom, és érdekes álom. A síkok találkoznak egy hajnalon pár órára, ebben a pár órában élek s alszok egyszerre. Ezen a síkon keresek valakit; furcsa hogy ismerem, de ő engem itt sose látott, sohasem beszélhettünk. Egy viszonylag kopasz ember segítőkezet nyújt, bár arcát nem tudom felidézni, és mutat valamit. Ő van rajta, bár kétségkívűl; másként néz ki, de nem feltétlen negatív irány az, amit látok, sőt.

Hogy tovább éljem ezt a pár órát, arra nincs lehetőségem. Hogy megszólaljak már, késő. Különválik a két tér, és csak egy pillantás jut felébredésem előtt, de már nem vagyunk egymásnak ismeretlenek.

Létezik más tér? Élhetünk egy világban úgy, miközben több párhuzamos sík vesz minket róla körül, csak nem tudunk róla?

Isten hozott, 0.523307.
 

.

Magamról

~Rock/Punkrock*-19 éves~ féééfigyerek~*~Japan~anime~manga~Művészlélek+néha picit lüke~kiccicák~reménytelenül kergeti a színes álmait,mióta az eszét tudja~ A blog az általában a sok nyavalygásomról szól,ahogy az álmaimat kergetem,de remélhetőleg tudok érdekes esetleg normális mondandókkal szolgálni,és lesz akinek netán tetszeni is fog :) Puszi pacsi ≧▽≦