Tervek.Útletérések.Kettétört tükrök. Visszatérések.
Ha lehetséges lenne, valahogy így jellemezném az elmúlt időszakom.
Valahol ott fejeztem be a régmúltban, hogy külföldre megyek; nem mentem. Sokáig a Nyugat el Közel-Keletiesedése nyomta rá a bélyeget. És lehet más álmát éltem volna. Egyelőre.
Tegyük tisztába valamit: Nehezen mutatom ki az érzelmeim, és nehezen hagyok el bizonyos dolgokat. Sokáig egy emberre fókuszáltam, de mire észrevettem ezt, eltévedtem, hiába tűnt el a fókuszom, és már az érzelmek intenzitása csökkenésnek indult, teljesen ismeretlen helyre kerültem: Mint egy üres csónak, amit élet habjai dobálgattak jobbra-balra, remélve hogy egyszer egy új partot érnek.Sokáig egy évekkel ezelőtti burokban éltem, érzelemfelhőktől pedig nem láttam a bizonyos Napot, ez a személyiségem változásához is vezetett, ami már nem én voltam.Nem az, aki x éve, és az ember útja kifürkészhetetlen.
Visszatértem, a bús komorságnak hűlt helye, és a pozitívizmussal várok valami újat; igaz ehhez sokmindent változtatnom kellett. Nem csak én tévedtem le arról a bizonyos útról, nagyon sokan mások is, de a változás állandó, és aminél úgy éreztem, hogy a két út ami egykor párhuzamosan haladt, ma már teljesen elkanyarodtak egymástól: míg én visszatértem, az Origómra, a 16 éves pontomra, az út elejére, ezért sok ember eltűnt. Eltűntek emberek, akik szerelmet vallottak, eltűntek régi barátok, hiszen mindenkinek van egy útja, és csakis az ő egyedüli döntése, hogy a többi ember útjához képest hol helyezkedjen el. Így a legrégebbi ismerősi körömben Bettina és Eliza maradt egyedül, őket hagytam meg. Sajnos sok ember teljesen másképpen mérlegel.
De kívánom a többieknek is, hogy találják meg a saját boldogságukat, fedezzék fel magukat,és mindig boldogok legyenek ^__^
Egy ideje visszatértem, a régi, 'nagyon-nagyon' japán-anime szerető karakteremhez, aki ezáltal ismer meg új embereket, és szeretne embereket ismerni. Burokban lehet élni, de nem érdemes. Lehet élni depresszíven, mindenben a rosszat keresve; de nem érdemes. Lehet elzárni magad az emberektől, az érzelmek egy másodperc töredékét sem megélve, de nem érdemes. Nem érdemes, a múltbeli traumákat új emberekre aggatni, nem megbízni bennük, mert ettől csak magad fosztod meg. Mindenki megérdemel legalább egy fehér léleklapot tőled, hogy ő döntse el mit fessen rá.
Majd talán hamarosan lesz egy hosszabb fejezet is, egyelőre nálam hátra van 1 nyelvvizsga és 2 vizsga. Folytatás csak ez után akaródzik, hogy képes legyek tovább rügyezni nektek 😋.
~Rock/Punkrock*-19 éves~ féééfigyerek~*~Japan~anime~manga~Művészlélek+néha picit lüke~kiccicák~reménytelenül kergeti a színes álmait,mióta az eszét tudja~
A blog az általában a sok nyavalygásomról szól,ahogy az álmaimat kergetem,de remélhetőleg tudok érdekes esetleg normális mondandókkal szolgálni,és lesz akinek netán tetszeni is fog :)
Puszi pacsi ≧▽≦
