Egy szomorú nyár..2.rész /Egy boldog Tavasz/

Úgy gondoltam,folytatom a kis történetet..Este van,késő is,mégis ugy érzem hogy most kell irni,megint csak valami belső kényszerre tudnám fogni.Mielőtt bárki elolvasná ezt (és talán a következő bejegyzést ezzel kapcsolatban)hozzátenném,hogy:
Ezt nem fogom Facebookon megjeleníteni.Az ok egyszerű: nem akarok olyannak tünni,aki sajnáltatja magát vagy esetleg másoknak érzelmi sebet okoz,vagy úgy tünve hogy kavarok dolgokat,hiszen ez olyan részeket érint meg,én pedig nem szeretnék bunkónak,kuncsorgónak tünni más szemében,vagy egy nagy rakás szerencsétlenségnek,mert nem vagyok az aki,és nem is szeretnék szánalomból örömet,barátságot mást nyerni..Mindent a saját erőmböl^^.Majd lesz egy utam,ami hosszú,harcokkal teli,de arra majd egy másik bejegyzés fog szolgálni.Pluszban nem szeretném ha az ilyesfajta érzéseimet bárki látná,mert magamba fojtogatom egy ideje.

Most hogy rendbetettem a dolgokat,ideje folytatni.Amilyen fagyos volt a február,úgy léptünk be a márciusba..Kezdett melegedni az idő is,a szerelem erősödött,de viszont a februári kiruccanásomat nem tudta ugye Flórin kivül senki,hiszen a szülők megtiltották,mert én voltam a Somogyi gonosz bácsi,aki fiatalok lelkével táplálkozik,hogy azt egy kellő pillanatban leamortizálja.Szóval tulajdonképp nagyon nehezen tudtunk beszélgetni,de annyira nem volt vészes..Jeroen,a nevelőapuja elvileg kiment Németbe dolgozni,igy Kata néni tartotta a frontot..Mivel ők is ezosok(lásd szellem,megmagyarázhatatlan dolgok,más szinten tengődtek)volt hogy jósolt Flórinak,és hát egy múltbéli találkozást látott..Úgy nézett ki a dolog,hogy az az eltiltott harcias oroszlánszív,amivel nőstényét védelmezte,végülis kezdett egy kisebb falat venni,már-már lassan azt hivve(fura egy szó O_O) hogy lebomlik az utolsó darabka is..De nem..Kiderült ugyanis igy március vége felé,hogy a nagy család utazni kényszerül,méghozzá Németországba.Jeroen se dolgozni volt kinn,hanem intézkedni,és nézni a házat és ő márcsak akkor jön vissza,mikor minden készen van,hiszen elvileg félárvaság miatt (Fred) gyerenkenként 200 Eu-t kapnának..Flóri nem akart menni,inkább lett volna az igazi apujánál Füreden,akit nyaranta szokott csak látni..Persze ebből is lett gond,veszekedések..És mekkora pofon a sorstól,hogy mikor 8-9 hónap után odamerészkedtem ahhoz az emberhez,aki elhozta a színeket,aki miatt másképp láttam a világot,aki miatt bármit megtettem volna,hirtelen kiszakítja..Képzeljünk el egy nagy térképet,az legyen az emberi lélek.Vannak különböző gócpontok,amik összevissza futnak.Majd két gócpont találkozik,és már nem a folytonos utat járja,hanem kiszikrázik a találkozástól és a lelket kezdi világitani erős fénybe,majd mint a szivárvány,apránként mindenféle színt felfedezel magadon..És egyszercsak kitépik
-Oppá,nincs fény,nincs szivárvány ráadásul térképből kitéptek egy darabot,azt se tudod ki vagy,azt se tudod mi,és azt se tudod merre találod azt,amit keresel!Csak egy irdatlan,nagy lyuk tátong benned..Normális ember beletörödne,hogy igy kell lennie,igaz?ennyinek kellett lennie?De akkor nálam ez nem így volt..Ugrani akartam fejestől mindenbe,és utána kimenni,ugy hoyg senkinek se mondom meg,csak fogom magam és kifutok utána..Vagyis elöször igy volt..de ugorjunk csak vissza egy picit még az időbe..

Március,mikor kiderült a találkozás,és Flóri is elmesélte:  Meglettem hívva,hogy nyugodtan ne buszozzak annyit,ott alhatok náluk Fajszon..Valaki már lökött ki engem belül,hogy ember menj,lehet sokan vannak tesók,vannak,de legalább amig vársz Németre utánuk menj,láthasd azt akiért eldobnád mindened legalább egy pislogásnyi pillanatra,láthasd örül,láthasd mosolyog,hiszen más nem fontos ebben az életben annál,minthogy akit szeretsz boldognak lásd.Így szépen mielőtt elmentem,sok kicsi női ruhát néztem ami talán jó lehet neki,egy kis édesség,ez meg az :3 és a legfontosabb hogy t-mobileos sim kártya ingyen fész miatt,ha nem tudna lenni gépnet hiány miatt,és erre is gondoltam :) Mindenkinek meg lehet a véleménye,nem érdekel és most sem fog..Szóval igy indultam útnakjó sok buszozás,és ott várt Kaposváron hogy együtt szálljunk át még korán,hisz gyerekek suliban voltak igy nem is kel lszoronganom sok emberke miatt,vagy ki mit gondol :) Mentem egyenesen,most már nem volt 20 perces nézelődés,csak ugymond látszólag telómmal voltam elfoglalva,mert nem mertem felnézni,kis nyuszi voltam :) aztán puszi,simogatás,ami átváltott csókra /általam/ és sokszor azon gondolkodtam ha nem én kezdeményeztem volna,vajon akkor mi lett volna?vagy csak nem tetszettem és azért erölködtem mindig én?Utólag ezek igy tiszta fejjel hülye gondolatok,és az agymenéseimnek tudhatom be..Simán biztos,hogy zavarba volt,hiába nagy a szája:P leszálltunk sétáltunk,sehol senki,mosolyogva néztem ahogy a sok kis kutyus örül Flórinak,én pedig nézek magam elé..Aztán Kata néni is hazaérkezett,ahogy azt hittem meg leszek ölve,annál jobban tünt pozitiv személyiségnek.Persze ott se voltam üres kéznél,valami minőségib bort szerettem volna adni,ami nem tudom milyen lett,de az ember büntudattal üres kézzel nem mehet :) Igazából 3 napot időztem ott,és hogy mi volt,mi történt nem kell itt nyilvánosan megosztani,vagy mik történtek..Nem akartam hazamenni,boldog voltam,és a mai napig a hugija,Fanni olyan mintha én hugom lenne..Nagyon-nagyon szeretem,egy kis tündér..mintha valakit látnék kicsibe mindig,de ne mtudom ki az a valaki,mégis annyira emlékeztet valakire.. Amit 3 napról elkéne mondanom még,volt amit Fred készitett még nekik,egy rajz sok sok elipszissel valami alkalomra,azt hitte megbolondult mert nagyon durván nézett ki a rajz végére,de akkor készitette,persze nem volt az,inkább művészet. Megfogtam rajzot kezemben: Különbözö érzések kezdtek kavarogni bennem mint,bánat,büntudat szenvedés,fájdalom..egyszerűen olyan furán éreztem magam hogy valami elképesztő..Persze Flóri is észrevehette,mert utáan szépen kivette kezemből és visszarakta a megérdemelt helyére..Netjük már ne mvolt,nem tudták fizetni meg készültek Németországba,így az esték általában gépről menő zenék voltak mint vocaloid,grenma,alvin,tanksapka :) Este fenn az ágyikóban tulajdonképp azt hallgattuk este,miközben csak egy egy zenét talán a szívverésünk hangja zavarhatott meg.Jahm igen,és a legkisebbel fortunával (4-5 éves) együtt néztük gépen Vukot^^ olyan rég láttam,szép emlékeket idézett fel bennem :) Ugy éreztem senki se mérges,és hiába szorongtam mintha lassan kedveltek volna,pedig csak magamat adtam,annyival másabb mikor nincs táv megérintheted azt akit szeretsz,és biztonságot érzel..Akkor nem is kell gyógyszer se semmi,nem is történt volna semmi baj..Boldog voltam,szerettem(fenéket,még most is imádom,és nem adok fel semmit) Most egyrészt a lényeg a megváltozáson van,az ut találáson,és mint egy kis Naruto,több év gyakorlás után visszatérek Konohába nagy tudással,saját erőmböl felépitve mindent..Gyanitom ez a karmám,hogy saját magam győzzem le a gyegeségem,találjam meg magam,és ha nem adom fel,egy nap talán jön a boldogan éltek mig meg nem haltak..De hosszú az út,nem tudom milyen kanyarok jönnek közben és ezek a tervek ugyis másik blogbejegyzésben fognak szólni,hisz nagyon erősen taposom már..Mostantól már csak 3 év,és nem érdekel hogyha semmi se lesz,és feleslegesek a harcok,az sem..Hisz Flóri is megmondta,saját szavaival: Olyan vagyok,mint egy kis Naruto,aki mindig felkel ha elesik,és makacs :) Hát akkor ne hozzunk erre cáfolást,legyek hű ezekhez a mondatokhoz..És hogy mi történt,vagy mi ez valamiféle végkifejletre jelző írások? a 3.részben megtudjuk ;)

Yuki 2012.oktober 19