De talán ne rohanjunk ennyit előre. Ebben az évben sok minden történt, emberek tűntek el sorra az életemből, egy barátság is véget ért,- Emeséről lenne szó -, hiszen régebben is soroltam fel dolgokat, hogy az ő mostani viselkedése az én régebbi énemre hajaz, és ez egy kapcsolatban is sok, nem hogy egy barátságban. És vegetálok, vegetálok, sodródok az árral, emberek jönnek-mennek, az én távoli jövőképem (ami nem is annyira távoli már...) ajtajához egyre jobban odaérek, aminek az évekkel ezelőtti indítéka sokkal de sokkal másabb volt, de ott vagyok, és ez a lényeg. Úgy gondolom, új ismertségeket, barátságokat, urambocsámeg szerelmeket csak ott vagyok képes kötni, új emberként. Úgyis gondolom, hogy talán ezért zárult le okkal sok minden az én életem első felvonásában.És mégis, bizonytalan vagyok. Mégis, nem tudok semmit. És ez a gondolat megérlődése semmi másnak nem köszönhető, mint egy Pesti útnak.
Éppen pár héttel ezelőtt volt egy nagyszabású Ákos arénakoncert Pesten. Én a jegyet már javában megvettem, Liza pedig dolgozott hétvégén is, nem akartam már annyiszor élősködni rajta, önálló ember vagyok, meg akartam oldani. Ezért kerítettem egy szállodát, ami egy kicsit inkább börtönre hajaz. (ajtók nyílnak más szobákból szobádba, három emeletes ágy egymás mellett, sötöbö, persze tudatlan fejem csak a helyszínen koppant.) Így másra nem hagyatkozhattam, csak a telefonom drága gpsére, ami azért szépen átbaszarintotta a fejemet, de végülis oda tudtam találni, ami a kisebb távokat jelenti. Ebben a két napban volt minden, barangolások, felfedezések, de mégis rájön az ember, milyen egyedül, semmi ismerőssel a környékeden: Sz@r. (de erre rátett a szálloda idillinek sem nevezhető atmoszférája)
Ez nem koncertbeszámolónak készült, szóval a nagyérdemű közönséget megkímélem az olyan csudijó jelzőkkel takított mondatsorokkal, mint a HÚÚÚÚDEJÓ, KLAFA, KIRÁLYSÁG, LÉZERSHOW, BESZABEHU, KAKAMAKA,ÖCCÁFORINTEGYKÓLABASSZÁKMEG, EGYNŐBERÚGVA AZ ÉN POFÁMAT TAPSOLJA KÖZBEN, ésatöbbi.
Koncert végeztével a busszal mentem egy ideig, viszont szállodafelé nem állt meg (vagy csak én voltam újfent szerencsecsomag), az a busz az utolsó járat volt, éjszakai járat nem megy felé, így a fél 12es óráimat egy kivilágítatlan, hóóót sötét erdőn keresztüli vágtával intéztem, ami szépen fogalmazva, khm...érdekes volt. Magának a sétának simán intézhetnék egy Silent Hill visszatér posztot, de inkább kihagynám. Kis itókás túra után pedig úgy körülbelül hajnali 1-re értem "haza", csak a drága recepciós úr bezárta az ajtókat,miközben szunyát is bevágta, de azért nagy nehezen sikerült bejutnom.
Talán itt sikerült ráeszmélnem egy két dologra..Külföldön oké, hogy úgy szeretnék lakni, többen bérelnénk egy szobát, ami mégsem akkora magányfázis, de mégiscsak...miután az ember egyedül utazgatik jobbra-balra, utitárs és minden nélkül, átél bizonyos helyzeteket, az a kis ördög beékelődik az elméjébe, és ott is marad ez a kicsi "Mi van ha". Hiába jött nekem egy illető meglepetés szerű numerológiai elemzéssel, hogy valószínű 2016-17 között külföldre települök, társaság középpontja leszek,ott fog csak megtalálni majd a szerelem is, illetve rálelek a hivatásomra, és a munkámra,valahogy...nem tartom ezt az egészet 100%osnak már, hiába egy ismerősnek az ismerőse, elbizonytalanodtam, talán évek óta először, akkor is ha nem meséltem magamról semmit, és a jellemzésem javarészt helytálló volt. Egyedül lenni, barátok család nélkül, tanulni, dolgozni, elérni az álomcélt, onnan hova tovább, merre is lépjek.. Ezt majd az idő vasfoga eldönti, mindenesetre a 2014es év nálam egy nagy kérdőjellel végetért.
Az egész hétvégémben az volt pozitivum, Mikor Lizi elé kimentem koliba, és elkísértem munkába, addig pedig tudtunk ha egy kevéskét is, de beszélgetni.
Tehát 2014:
menekülés más szerelme elől, érzelmi katyvasz, mikor barátságból majdnem szerelem lesz, emberek elvesztése, új tapasztalatok gyűjtése, sok-sok gyerkőc, Gitározás, gitárórák folyton-folyvást (mondjuk ezt nem bánom mai napig), koncertek, barangolások, tetkó,piercing,
kisebb kocsmatúrák, hajnalkelős kamionos utazások.
Remélem az elkövetkezendő évek, tényleg szebb dolgokat fognak hozni, és az a kérdőjel is megtisztul a végére. Az igaz. hogy minden helyzetet az ember alakít, az elemzések is csak egy kis utat mutatnak meg, hiszen minden magán az alanyon múlik. Akinek ehhez lenne hozzáfűzni valója, bizonytalansággal (főleg névtelenkéimhez szólna,) nyugodtan pötyögjön ide, mert ez az év egy egész lavinát indított el bennem minden tekintetben.
Addig is beszéljen pár kép:
Búcsúznék az évtől és ettől a poszttól, az egyik kedvenc szállóigémmel: Engel sterben nie.
Yuki voltam, ez pedig a
