Avagy egy új élet kapujában...
Azt hiszem, talán múlt évben is volt egy évösszegzés, így kár megszakítani ezt a hagyományt. Annál is inkább, mert ez az év jóval bőségesebb volt, mint a 2014.
Ha a blog újbóli "reborn" indulását nézzük, akkor volt egy terv, hogy mielőbb itthagyjam Magyarországot és új életet kezdjek. Az igazság az, hogy az első 2 év célja jóval másabb volt, mint az utolsó kettőé. Zanzásítva csak az utolsó kettővel foglalkoznék. (Az első évek úgyis kicsit bogarászva világossá válnak -akiket persze érdekel- )
Egy ideje bennem van egy belső motiváció, hogy lépnem kell, és itthon megvan kötve a kezem. Úgy érzem, kevés vagyok, ha itthon maradnék, vegetálnék, és robotként élhetném a hátralévő részt. Nincs ember, akiért maradhatnék, "haverok" vannak, de egy igaz barátom sincs. Többnyire akkor vagyok jó, ha panaszolni kell valamit, ha magamról lenne szó, arra az illető nem kiváncsi, azt már senkit sem érdekel, velem mi van, de nem is érdekel, az igazi személyiségem egyelőre megtartom magamnak. A másik véglet pedig az, hogy egy illető annyira megváltozik, hogy rá sem ismerek,eszembe juttat más, egyéb dolgokat,ettől persze automatikusan én se viselkedek már úgy. Unokatestvérem pedig jó pár éve Kanadában él, őt pedig az ottani közeg változtatta meg, tehát nincs egy árva lélek sem, akiben 100%ig megbízhatnék. Ezek mind apró jelek, de ha az ember kiindul ezekből, érzi a változás szellőjét, én pedig nem fogok annyira megváltozni, hogy a könnyebik utat válasszam. A nehezebbik mindig jó, szeretek belül mindig kicsit gyerek lenni, nem folyton komoly lenni és sosem akarom magamból ezt kiölni. Jó dolog az álmoknak élni, főleg ha megvalósul, na. Az itteni emberek mindent borúsnak látnak, mindig a dolog szürkébbik oldalát látják, és azért ez a fajta depressziós mentalitás átragad az emberre akarva-akaratlanul. (Az Ask.Fm tevékenykedésemet is ezért hagytam abba.) Megszeretném őrizni az eredeti 6 évvel ezelőtti lényemet mindenféle jellemtorzulás nélkül.
Ezekre ráeszmélni persze sohasem 1 perc alatt megy végbe; a kimenetel sem mehet csak úgy csettintésre. Elöször magamat kellett rendbetenni. Erre való a Kinezilógia, ahová mai napig járok.
Az egész izomstimuláción alapszik, mely ütésekre visszareagál, és aki tisztában van vele, tudja mi micsodát jelent, kész jellemrajzot kap, és kijönnek évkorok, ami kihat jelenlegi személyiségre, és ezeket a belső blokkokat kezeli. És olyan dolgok kerültek napfényre, akik még azt sem tudják, akik több éve ismernek. Lényegében az is kiderült, hogy mások szeretnek kihasználni, amit fentebb említettem, de ha mindent leírnék, bizony nem lenne elég.
A további tervem egyetem volt kinn. Kicsit ez is átalakult. Az alap terv egy au pairság x ideg, és a nyelvet szokva tovább lépni. Nem tudhatom, hogy a kinti élet mi hoz, az is lehet, lesz egyszerűbb lépés, mint egyetemre menni. Májusban kezdem az érettségit, de elég erős gimnáziumban tanultam 4 évig, és ezen a szinten emelt szint erős lenne. Csak középszinten kaptam olyan tanárt elmúlt egy évben, aki nem tanít, daráltat történelemből, és kockáztatni nem akarok, terv átfordult olyanná, legyen meg minden középszinten, és ha kint még azt látom, kell, hazajövök egy év múlva emeltet letenni.Nem feltétlen a stréberség a kifizetődő, és az, hogy csak degeszre tanulja magát. Néha mindig a sors láthatatlan láncai az embert elmozgatják a tényleges állomáshelyéről, szintre észre sem véve.
Februárban felmegyek Győrbe, lesz egy kis német nyelven való elbeszélgetés, ettől nem tartok, adatok kitöltése, és akkor elvileg pár hónapon belül aki tetszik, kiválaszthatom hová menjek. Mindenképp Lipcse-Berlin vonzáskörzete lenne jó, olcsóbbak Hamburgnál, bár mostmár Berlinnek örülnék jobban többszörös átfutásra. 2 éve gitározok, nyílván a gitárom is vinném, sose játszottam senkinek, kiváncsi vagyok, a kicsik hogy reagálnának egy-egy magyar dalra. Mégiscsak új hatások, élmények érnének....És ez az elsődleges szempont.
Mikor még dolgoztam (nyílván nem jelenleg, gőzerővel készülök most már csak az érettségire :) ), volt egy idős "nem fehér bőrű" néni, aki jósolni akart nekem. Mivel szeretem az ilyesmit, megálltam, és érdekes dolgokat mondott, talán 10 hónapja. Azt állította, sokat fogok utazni, és hogy külföldi barátnőm lesz. Itt nagyon meglepődtem, és úgy 7-8 hónapja horoszkópelemzést is csináltattam, mert olyan még sohasem volt. Hát ott is dettó ez jött ki, bár ott azt tanácsolták 2017 körül kéne kimennem, és megint bejött egy idegen szerelem képe. Ez lehet külföldi lány, de lehet olyan is, hogy egy szerelmem lesz, és együtt megyünk ki külföldre. (Ezt a részét nem hinném el, lévén a környezetemben lévő lányok nagy százaléka vagy velem akart volna úgy, hogy párja van, vagy pedig nem éreztem azt a bizonyos pluszt. Undorodom az ilyenektől >_< )
Szeretek biztosra menni, ezért is volt az akkori segítőkész nénike után egy olyan, akiben megbízok, hiszen sokmindent bejött régebben is. Január végén viszont egy normális tarotra el akarok menni, hiszen ezek majdnem egy éve történtek, és itt, a küszöbön, azért egy fajta biztonságérzetet megadna, végülis merőben új élet várna rám. Terrorizmus picit hátráltató tényező, de inkább ez, mint egy monoton élet. Talán igazi barátságok is megszülethetnek, szerelmet meg kiváncsian várom, mert momentán csak olyan emberbe tudnék beleszeretni, akinek különlegesek a belső értékei, nem túlzottan felnőttes, de képes tiszta maradni. Mert azt az ember megérzi, hogy annyi divatkapcsolat van, mint az égen a csillag, aztán jönnek a sorozatos megcsalások, elidegenülések...
Apropó ezotéria: Rengeteg ideje nincs semmilyen élményem, elmúltak. Néha van egy-két érdekes álmom, de ezek valódiságát nem tudom leellenőrizni. Az a sok dolog, amik történtek, kicsit olyanok mintha meg sem történtek volna velem. Ha csak azt hinném, hogy képzelődtem, nem lennék benne biztos hogy van élet a halál után. Nem tudom miért múltak el, néha érdekesek voltak, néha elgondolkodtatóak. De az is lehet, hogy csak segíteni akartak, és azon az úton vagyok, hogy most nem szorulok rá. Ezt már sohasem fogom megtudni :)
Hogy a kapcsolatot tudjam tartani másokkal is, már egy laptopom is van régóta, különben nem vettem volna, ha nem lennének ilyen ambicióim. Annyira megszerettem, hogy a számítógép alig van bekapcsolva, van benne egy jó videókártya, tehát az én szintem körüli játékokat nagyon szépen viszi. Tvre összekötve pedig élvezem a hajnalig tartó animézést, bár az a mostaniakat nem tartom számon, valamiért ami csak az ecchire épít tartalom nélkül, nem tud lekötni.
Azt bánom sajnos, hogy nagy valószínűséggel Pestet már nem fogom látni, mielőtt elmegyek, és a nagy búcsúzások is elmaradnak, több okból kifolyólag.
Így belegondolva tényleg sok minden történt..
(vigyázat, hélium lufis;japán-nénis zene, a refrénjét imádom :3)
Zene:Folyt.köv.2016!
Boldog karácsonyt, és boldog új évet előre mindenkinek ^__^
Yuki
