Lassan megérkezek egy út végére, hogy egy másik útra kanyarodhassak. De míg az előző út ki volt lámpákkal világítva, az utobbinál még nem teljesen.
Mégis várom.Mindent,mindenkit, és hogy erre az útra való lépést kiérdemelhessem, rengeteg dolgot megteszek előtte, hogy tényleg egy vadiúj emberként járhassam azokat a helyeket.
Mik történtek? Rengetegszer foglalkoztam ezzel a témával, körbe is jártam, de április elejének közeledtével, júniúsban végzek a dolgaimmal, júliúsban talán még maradok, és augusztus; őszi hónapok alatt ha minden igaz, más világ jön, ideje pontot tenni arra a bizonyos i-re.
Kezdeném az első dologgal, amire momentán nagyon büszke vagyok:
I Jelenleg -14 kilónál tartok! Rengetegszer próbálkoztam, miután sokat voltam kórházban, meghíztam és onnét sosem fogytam le. A Flóri-éra óta tartottam a kilóm, gyógyszerek eldobásával maradt (amit számokkal nem fogok itt reprezentálni :P) de sosem sikerült fogynom, de szerencsére olyan drasztikusan híznom se; stagnáltam.
Kellett egy lökés, hogy a kineziologia tette, vagy saját akaraterő abból adódoan, ha elmegyek innét új akarok lenni, -mindenhogyan- a fene tudja. De az önbizalmam is helyretette, amit eddig az abból fakodó hiányából vezettem le. Kapok utcai mosolyokat, közeledéseket, üzeneteket (bár momentán az ilyenekkel épp ezért nem foglalkozok, mert csak egy képet látnak, személyemet nem -ez csak az FBre vonatkozik-) Családom, barátok mind megjegyezték, hogy ez jobban áll már sokkal, azért ez újabb lökést képes biztosítani, ha kicsit megbicsaklik az erőm. Hálás vagyok nekik/nektek. Heti egyszer lemegyek edzőterembe is, de ez csak a gyorsabb alakformálást szolgálja, nem akarok gyurmagyuri lenni, nem szeretnék tömeggé válni. Csak Yuki akarok megmaradni egyszerűen. Az biztos, hogy július-augusztus végéig meg sem állok. Még egyszer ennyit szeretnék leadni.
II Megértem, hogy lesz egy gitár fellépésem nagyközönség (várhatóan) előtt. Persze nem egyedül, ugyanúgy páran gitározunk és éneklünk együtt, de nagy dolog, hogy sikerült bekerülnöm számomra, erre is nagyon-nagyon büszke vagyok. Remélem jól fog sikerülni és sikerül addig még csiszolni a hangomon XD
Zongorához maximum Németországban fogok hozzányúlni, általános óta nem volt velem, sok emlékem utána köthető (nem feltétlen jó), bár egy Chopint,Beethovent mai napig szívesen elhallgatok. Van egy yamaha 6 oktávos kis szintim, de olyan hangja van mint egy igazi zongorának, billentésérzékeny is, majd begyömöszölöm a gitártokba.
Abban is reménykedek, tudom másokkal ott is majd lenyomni a szabadban egy kosármeccset.
Kialakult bennem az anime-kosárlabda-gitár tengely az utobbi időben, amit elosztok, és dolgozok rajtuk, hogy egyre csak jobb legyek, foglalkozzak velük.
III: Megmásztam az Írott-követ húsvét hétfőn, ami több mint egy kilométer magas. Nagy vágyálmom volt, "bakancslistás", hogy onnét lenézve megnézhessem a tájat, és úgy nem akartam úgy hagyni semmit, hogy ez csak megmaradjon abban a bizonyos bakancsban. Megmásztam, oda-vissza megvolt, több mint 10 km. Sok az emelkedő, a legkezdőbb embert is kikezdi, de sosem szabad feladni, a látvány pedig kárpótol mindenért. Megérne egy külön blogbejegyzést az egész. Érdekes volt a légnyomás is, félúton bedugult a fülem, orrfújásra pedig sercegett :-) Másnap Győrben is voltam, de többedmagammal, és az már csak a kirándulásról szólt.
IV: Kapcsolatok elsimitása. (Már ahogy nézzük, mert egy féltékeny/mérges leányzó, akit nagyon kedveltem, elkapta a 8 óra, és letörölt, én persze nem keresem, tiszteletben tartom.) Ezen is dolgoztam, és végre az unokatestvéremmel, akit testvéremként szeretek, de a hatalmas kilométertávolság miatt valami elveszett, sikerült megtörnöm. Ez megint csak a fel nem adásomból adódott, akkoris mikor sokszor nem is reagált rám eleinte; de már tudom miért. A megtörés pillanatában megnyílt, vertem belé egy kis lelket, nagyon sajnálom az életét, mert ebből szinte lehetetlen kikecmeregni. Most már ott tartunk, hogy nekem kell menekülni lassan előle, mert folyamatosan zaklat minden platformon ^^
a kisfia imádja mikor énekelek és gitározok neki. Sok kis zenét úgy írtam át, hogy még jobban megfogja, kicsit róla is szóljon, felemelő érzés mikor ekkora távolságból is képes vagy megmosolyogtatni egy kis embert. Voltam már gitáros bácsi, de alakul a "Pithu" is. =)
Ha az érettségi összejön, utána megnézem hogy funkcionál rajtam a kék haj, már régóta érdekelt. De a vizsga idejéig nem kockáztatom meg. Szememhez az már fix, hogy passzol, jó dolog kísérletezni, na.
A kikészülődési tervemet pedig már régebbi blogjegyzésbe taglaltam. Sok hely meg van, meglehet, de a döntést ráérek meghozni érettségi után. Ha meglesz.
Előbbre nem tervezek, a helyzet hoz mindent majd maga után. (Pályaorientáció, egyetem vagy munka, jöjjek haza inkább 1 év múlva, etc.)
Tudjátok, pillangóhatás.
Mégis várom.Mindent,mindenkit, és hogy erre az útra való lépést kiérdemelhessem, rengeteg dolgot megteszek előtte, hogy tényleg egy vadiúj emberként járhassam azokat a helyeket.
Mik történtek? Rengetegszer foglalkoztam ezzel a témával, körbe is jártam, de április elejének közeledtével, júniúsban végzek a dolgaimmal, júliúsban talán még maradok, és augusztus; őszi hónapok alatt ha minden igaz, más világ jön, ideje pontot tenni arra a bizonyos i-re.
Kezdeném az első dologgal, amire momentán nagyon büszke vagyok:
I Jelenleg -14 kilónál tartok! Rengetegszer próbálkoztam, miután sokat voltam kórházban, meghíztam és onnét sosem fogytam le. A Flóri-éra óta tartottam a kilóm, gyógyszerek eldobásával maradt (amit számokkal nem fogok itt reprezentálni :P) de sosem sikerült fogynom, de szerencsére olyan drasztikusan híznom se; stagnáltam.
Kellett egy lökés, hogy a kineziologia tette, vagy saját akaraterő abból adódoan, ha elmegyek innét új akarok lenni, -mindenhogyan- a fene tudja. De az önbizalmam is helyretette, amit eddig az abból fakodó hiányából vezettem le. Kapok utcai mosolyokat, közeledéseket, üzeneteket (bár momentán az ilyenekkel épp ezért nem foglalkozok, mert csak egy képet látnak, személyemet nem -ez csak az FBre vonatkozik-) Családom, barátok mind megjegyezték, hogy ez jobban áll már sokkal, azért ez újabb lökést képes biztosítani, ha kicsit megbicsaklik az erőm. Hálás vagyok nekik/nektek. Heti egyszer lemegyek edzőterembe is, de ez csak a gyorsabb alakformálást szolgálja, nem akarok gyurmagyuri lenni, nem szeretnék tömeggé válni. Csak Yuki akarok megmaradni egyszerűen. Az biztos, hogy július-augusztus végéig meg sem állok. Még egyszer ennyit szeretnék leadni.
II Megértem, hogy lesz egy gitár fellépésem nagyközönség (várhatóan) előtt. Persze nem egyedül, ugyanúgy páran gitározunk és éneklünk együtt, de nagy dolog, hogy sikerült bekerülnöm számomra, erre is nagyon-nagyon büszke vagyok. Remélem jól fog sikerülni és sikerül addig még csiszolni a hangomon XD
Zongorához maximum Németországban fogok hozzányúlni, általános óta nem volt velem, sok emlékem utána köthető (nem feltétlen jó), bár egy Chopint,Beethovent mai napig szívesen elhallgatok. Van egy yamaha 6 oktávos kis szintim, de olyan hangja van mint egy igazi zongorának, billentésérzékeny is, majd begyömöszölöm a gitártokba.
Abban is reménykedek, tudom másokkal ott is majd lenyomni a szabadban egy kosármeccset.
Kialakult bennem az anime-kosárlabda-gitár tengely az utobbi időben, amit elosztok, és dolgozok rajtuk, hogy egyre csak jobb legyek, foglalkozzak velük.
III: Megmásztam az Írott-követ húsvét hétfőn, ami több mint egy kilométer magas. Nagy vágyálmom volt, "bakancslistás", hogy onnét lenézve megnézhessem a tájat, és úgy nem akartam úgy hagyni semmit, hogy ez csak megmaradjon abban a bizonyos bakancsban. Megmásztam, oda-vissza megvolt, több mint 10 km. Sok az emelkedő, a legkezdőbb embert is kikezdi, de sosem szabad feladni, a látvány pedig kárpótol mindenért. Megérne egy külön blogbejegyzést az egész. Érdekes volt a légnyomás is, félúton bedugult a fülem, orrfújásra pedig sercegett :-) Másnap Győrben is voltam, de többedmagammal, és az már csak a kirándulásról szólt.
IV: Kapcsolatok elsimitása. (Már ahogy nézzük, mert egy féltékeny/mérges leányzó, akit nagyon kedveltem, elkapta a 8 óra, és letörölt, én persze nem keresem, tiszteletben tartom.) Ezen is dolgoztam, és végre az unokatestvéremmel, akit testvéremként szeretek, de a hatalmas kilométertávolság miatt valami elveszett, sikerült megtörnöm. Ez megint csak a fel nem adásomból adódott, akkoris mikor sokszor nem is reagált rám eleinte; de már tudom miért. A megtörés pillanatában megnyílt, vertem belé egy kis lelket, nagyon sajnálom az életét, mert ebből szinte lehetetlen kikecmeregni. Most már ott tartunk, hogy nekem kell menekülni lassan előle, mert folyamatosan zaklat minden platformon ^^
a kisfia imádja mikor énekelek és gitározok neki. Sok kis zenét úgy írtam át, hogy még jobban megfogja, kicsit róla is szóljon, felemelő érzés mikor ekkora távolságból is képes vagy megmosolyogtatni egy kis embert. Voltam már gitáros bácsi, de alakul a "Pithu" is. =)
Ha az érettségi összejön, utána megnézem hogy funkcionál rajtam a kék haj, már régóta érdekelt. De a vizsga idejéig nem kockáztatom meg. Szememhez az már fix, hogy passzol, jó dolog kísérletezni, na.
A kikészülődési tervemet pedig már régebbi blogjegyzésbe taglaltam. Sok hely meg van, meglehet, de a döntést ráérek meghozni érettségi után. Ha meglesz.
Előbbre nem tervezek, a helyzet hoz mindent majd maga után. (Pályaorientáció, egyetem vagy munka, jöjjek haza inkább 1 év múlva, etc.)
Tudjátok, pillangóhatás.
