Vörösszínű skarlátkabát,
Eltakarja a lélek zaját,
A holdfény világítja be őt,
Kit mindig szeretett:
A Nőt.
Ringatózik a Fényben,
Takarna, ha tudna, mit.
A test fekszik a vérben,
lekaszabolta a szárnyait.
Te, szárnyaktól fosztott!
Grundon mozgott,
Egyedül.
A Sorstól senki sem menekül.
Itt ragadtál, te kabát,
nem fedsz el már semmit,
magadra vetted a világ baját,
Nem vesz már magadra.
Senki.
Eltakarja a lélek zaját,
A holdfény világítja be őt,
Kit mindig szeretett:
A Nőt.
Ringatózik a Fényben,
Takarna, ha tudna, mit.
A test fekszik a vérben,
lekaszabolta a szárnyait.
Te, szárnyaktól fosztott!
Grundon mozgott,
Egyedül.
A Sorstól senki sem menekül.
Itt ragadtál, te kabát,
nem fedsz el már semmit,
magadra vetted a világ baját,
Nem vesz már magadra.
Senki.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése