Sh 2.0

Picit az elözö bejegyzésem eltakartam..picit besokkaltam a dolgoktól,hogy nem lehet életem,folyamatos árnyékban kelljen élnem,de szerintem tökéletesen megérthető,főleg ha valaki átérezné,amiken végigmentem,és amerre tartok..csak egy kis empátia :) Picit besokall ettől az ember,de csak elmúlik..csak ugye sok minden bennem volt,főleg ha visszaemlékszek multra mik voltak ott is..bár nem érdekel,de megijedtem,és olyan mintha valamiért az életemben folyamatosan jelen kell lenniük..zavaró,idegesitő,nem akarok tudni semmit se az égadta világon..máshogy akarok boldog lenni,nem emlékezni semmire...

Annyi változott hogy betegségem kiderült,hörgö gyulladásom van,és a virus elöszeretettel támadja meg az izmaimat..már fáj a akrom,alig tuom behajlitani,fáj a combom,mai napon meg a hasam is..kehh..de kifekszem majd^^

apránként a verseimet is áthozom blogra hogy egybe legyen dátumokkal-stilusokkal együtt...és megakadt szemem egy nagyon régin:

Mondd..szeretnéd ha picit boldog lennék?

Álmomból vidáman ébrednék?

Azt mondjam..örülök hogy élek?

És ezentúl semmitõl se félek?

Ha eztmondanám,hazudnék

Ha hazudnék,a szemedbe nem néznék,

És ha nem néznék a szemedbe

Csak csalódást,és fájdalmat okoznék a lelkedbe

Nem.. Élni nem akarok,

Hisz a mosolygással csak a fájdalmat takarom.

De aggódsz értem,vagyis legalább rám irsz

Picit nagyobb mosolyt okoz ez;mint pár vicc..

Tényen nem változtat,háborog a lelkem

Tehertõl nehéz,Nem birja a testem.

És majd utoljára,mikor már szivem többé nem dobban,

Talán lelkem valahol máshol egy uj lángra lobban... 

És hogy milyen igaz!Ugy néz ki,amiket irtam,abból az állapotból,a körforgás miatt mindig igaz lesz..Igazából most fogalmam sincs,mit érzek..vagyis érzek,de több mint egy barátság,de kevesebb mint egy szerelem..csipetnyi félelem,picit öröl és nem értem..de tényleg rohadtul nem az egészet..ha látnám elöre dolgokat könnyebb lenne..de nem az. Fogalmam sincs,mit tegyek,a legkönyebb az lenne ha valaki pisztoly forditana fejemhez és azt üvöltené:,dönts-de nem menne..kesze kuszák az érzéseim,nagyon..de szerintem félboldognak mondhatom magam :)

Másikról meg mindig irok..de valahogy olyan vajszivü vagyok,bármit tesz,ő a barátom,kibékülök vele..de már nem tudom..ha baja van,mindig ott voltam,segitettem neki,meghallgattam,ha mg én le akarom festeni a szitut,kapok egy ó már megint-et..kb jujj de jó,csak ki a fa*t érdekel..végülis érthető,de ebből rájöttem a bajaim,érzéseim le vannak szarva,ugyhogy szerintem ez volt az a pont hogy átértékeltem..aztán amilyen a lelkem,kitudja...

mindenesetre tényleg remélem megoldodik minden..egyszer görcsbe van a szivem,egyszer semmit sem érzek annyira,egyszer meg csak úgy ott lennék..áhhh...

Szebb estét mindenkinek :)