Azok az utak..avagy a legelmélkedőbb post

Szokásomhóz híven megint pár nap kimaradás után jelentkezek :3 és mi az indok?nincs kedvem,nem kapott yuki ihletet vagy egyszerűen csak lusta összeszedni és egy csokorba tálalni az érzéseit.De most mégis megteszem.illetve..ez már nem a sirásról fog szólni hanem mi hogy elképzelésem merre és mégis mi ez az ut amiről én itt makogtam előzö bejegyzésbe :)

mik történtek az elmúlt napokba..Mik is..annyira nem lényeges dolgok,csakhogy kivilágosodtam.Én remélem hafu boldog lesz nagyon-nagyon és drukkolok is nekik :)

Érdekes igaz?a nagy depizős gondolkodós elmélkedős ezt irja..Igazából semmi olyan nem történt,csak megvan az utam.Ami nem másról szól,minthogy harc nélkül is elérhető a boldogság.Ez egy átlagembernek nem sokat mondhat igy,főleg hogy Eli azon az állásponton volt miután lesfestette, hogy neki nagy harcok árán van boldogság.De könyörgöm..harcok árán ahol egy vagy több fél szenved belerúg visszarúg és ugy küzd valakiért,sőt tárgyként kezelve?akár egy trófea..nem ez az én utam :) szeretném mindenkinek elhozni a boldogságot,vagy csak kihuzni a fényre hogy onnét megtalálja az utját.Mindezt harcok nélkül..ezekre hogy jöttem rá?:)

Viki:uncsitesóm,születésemtől fogva összevan forrva az életünk,akár két lélek és igen.. kitaláljuk egymás gondolatait.Mondta ha nem lennék üres lenne az élete,csak mamánál lenne meg mikor dolgozott érezte valami hiányzik de addig nem jött rá mig nem jött át hozzám..és rájött..a boldogság az a felhőtlen kézzel megfogható dolog amire képes vagyok^^ jól esett :)

Berii:Mondjuk kevesen tudják,de talán vele gyerekszerelem volt az egész.nem mellettem változott meg,de talán ebből tanult,merem remélni xD és mára ő is egy nagyon fontos barát az életembe,aminek szivből örülök mert tényleg egy fontos személy^^

Betti:Gyerekkori barátnő,óvódáskortól fogva.szüleink még mindig jó barátok,hisz miattunk lettek azok..mindig összeakartak hozni,persze mindig tagadta fuj blabla stb xD akármi baj volt,ott voltam és volt hogy humorral enyhitettem az egészet.Persze az évek folytán kezdett durvulni a dolog és már én éreztem ugy hogy ő szeretne többet sajnos..persze nekem muszáj volt játszanom a hülyét ő meg szó szerint szerencsére nem mondta ki.mellettem és depijei mellett szerencsére felnőtt :3 barátja van,én pedig inkább nem zavarom meg az érzelmeit a jelenlétemmel :)

utolsó sorban persze hafu..mikor megismertem csak egy lány volt,aki nem látott sötétségtől senkije se volt..Talán a véletlen, talán a sors hogy megismertem,és tényleg apró lépésekben hoztam el számára a fényt.Boldogok voltunk mindketten tényleg felhőtlenül,persze beburkolozott az egész,de az a lényeg hogy neki is segithettem,és mára jol elvan krisztiánnal,boldog, vannak barátai és nem tapogatózik ugy mint rég ^^ Hál istennek :)

még idetenném flort is,de nemvagyok 100%osan biztos benne,szoval ezt nem is kommentálnám :)


ahogy az emberen ezek végigfutnak és még saját unokatestvére is azt mondja nem csak más, hogy te különleges vagy más ember ilyen nincs elhiszi.Sohasem hittem el,sohasem tartottam magam magasabbrendűnek másnál(hozzáteszem most se.) csakhogy ezeken én végiggondoltam aprolékosan,most ugy gondolom mégis talán van bennem sok énem mellett valami talán megfoghatatlan amit én magam nem érzek de kivülállók igen.Boldogság harcok nélkül?lehetséges :) Nehezebb?talán,de én választottam.segitek másokon mert ez az én utam :3 és olyan furcsa..nobunak is érzem magam és ezek a gondolatok után talán narutonak is,érdekes egyik kedvenc animém.. na igazából tudnék még irni,de inkább bucsuzok egy videóval:3

Bye-Bye:Yuki :)