Semmi történést nem irok le,egyszerűen csak elmélkedek.Akár egy levegővételnyi pillanat,akár csak egy sóhaj és a sors máris más irányt vehetett volna.Éredekes,azt mondják mi alakitjuk holott az ember sokszor csak az embert az ár sodorja és akaratlanul is viszi bele a történésekbe.
A saját utam is keresném,csak ebben meg az a probléma,hogy nem látom.Utat?Kérlek..én már csak szánalmasnak tartom magam,hisz mi mást lehet annak nevezni ha valaki délután ujra ohajtja égetni kezét nem?^^
Valahogy a sorsrol olyan elképzelésem van napokban,hogy azt nem irányitod..illetve addig irányitod mig nem történik valami,utána csak sodródsz..Én sodródok,nem akarok.Fel akarok kelni,de sok a víz és fulladozok..Fulladozástól le lehet gyengülni,illetve fulladásba bele lehet halni..Magam sem tudom,de egyre nagyobb őrültebb dolgok keringenek fejemben,amiket egyenlőre szerintem jobb ha nem irok le.Ez már fulladozás lenne?Esetleg szimplán sötétség?Vagy netán sötétségben fulladozás?
Akármi is lesz,nemtudom.Nincsfény,sötétség az van.Nincs úszás csak kapálózás a mély vizben,ahol az orrom hegyéig se látok el.Komolyan..igy végülis mit tegyek?Megváltás,az....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése