Egy szomorú nyár.. 4.rész /Vöröslő nyár/

Köszöntünk téged a klubban!
A szabad elmék között vagy
Talán a cél felé útban
Az is fontos, hogy nyomot hagyj
És jobbra fordítsd amit tudsz
Erőszak nélküli harccal
Ha még több a fényünk te sem buksz
A sárba arccal

Most ez a mi harcunk
A mi forradalmunk
Meg kell, hogy mentsük a jövőt
Mert csak is mi formáljuk
Ha sosem hagyjuk
Hogy eltaposson egy erő

Megkopott szép mesék könyve
A történelem nekik ennyi
Hiába hullt vére, könnye
Oly sokaknak, hogyha veszni
Hagyjuk amit nekünk adtak
Lehet, hogy fényből fakadtunk
De könnyen sötétben ragadhat
Aki nem érti meg a harcunk (Depresszió-A Mi forradalmunk)

És ezzel a jelzéssel íveltünk át,az utolsó egyben leghosszabb terjedelmű részhez.(Hogy ne tünjön olyan hosszúnak ezért a betűméretet picit lejjebb is viszem)Ugyebár piszkosul sokat fogytam,és éreztem nem lesz semmi.Olyan tehetetlenség járta át a lelkem,mint semmi,viszont elkövettem azt a hibát hogy elhagytam magam,átadtam magam a gyógyszer által generált érzéseknek,és kevésbé figyeltem arra amim van,ahelyett amim nincs.Kár szépiteni,egyre nagyobb depizések során azt érezte a nyuszifül,hogy ne mtudja mit érez nem tudja mit akar..aztán ez pár nap múlva átcsapott olyan érzésekbe,mint már nem érez semmit,nem ugy hiányoztam,valami eltörött,nem érez szerelmet.És mint egy mókuskerék egyre hidegebb érzésekbe csapott át,és észrevehetően az a szakadék csak tágult,tágult és csak tágult. ne mtudtam tenni semmit,egyáltalán mit tudtam volna?így,ennyi kmről..Szóval ez a németes dolog megpecsételte a szerelmünket.Nem tudom minden szerelem igy végződik-e,fogalmam sincs hogy minden szerelem kihül-e évek múlva és egyáltalán mit lehetne tenni hogy azt a szintet mindig is meg lehessen tartani,ugyanugy szeretni,imádni és kitartani..Ha akárki akármit tudna vagy mi a hiba,miben kell változnia egy vagy mindkét embernek,ne legyen rest nyugodtan komizhat :)

Szóval szakadék csak alattunk tátongott,én aznap reménykedtem hogy csak valami elmerobbanás,hogy csak azért volt mert rosszul voltam,vagy olyan mint a legutobbi veszekedés,amikor idegesebb volta mettől a francos gyógyszertől és azt irtam nemszeretem,holott...Gyááh..Második nap xanax nem is igen voltam ébren,dél körül megébredtem mert előbb hazajött suliból uccsó tanitási nap,de nem gien voltam már ébren,csak imádkoztam mi legyen,vagy hogy ha fred van ennek miért kellett lennie,miért jött ugy le támogatott,mi a francért lett ez jó,ha én azt hittem naiv fejemmel hogy még igy is müködhet.Arra a mozzanatra emlékszem még hogy előhallba nekidöltem a falnak majd szépen folyamatosan kezdtem leülni miközbe könnyesre sírtam a szemem,aztán..csak Fredhez üvöltöztem,mint egy elmeroggyant és sirtam,csak a fal támasztotta a fejemet..

Így ebben az állapotban,én ugyebár összevesztem Vikivel..(amiről kiderült,nem is ő kavarta a szart,ahogy leadták drótót hanem nagynénémék,mert igy kényelmesebb volt,hogy ne mvagyunk sülve-főve együtt)Szóval igy gondolkodtam arról se semmim,se senkim..ha már ő se,akkor én ott öngyilkos leszek kinn egy helyen..Nem viccelek,akkor halálosan igy gondoltam,de akkor legalább utoljára lássam,azt az embert,aki annyira kötödve van hozzám,és egy nagyon mély testvéri szeretet alap a miénk,hiába vagyunk unokatestvérek,vagy különbözö személyiségűek.Persze hogy nem kergetett el,ő ne mtud 19 évet csak ugy eldobni,sőt vigasztalt bár én még a kapu előtt 20 percig sirtam és csak ugy mentem fel mamáékhoz..én ott elaludtam rajta xanaxtól,és sajnos utólag megtudtam flóritól hogy irt neki facebookon,mert tulságosan aggódott abban az állapotban ahogy látott..pedig normálisan leirtam,flóri pedig azt hiszi(talán most is)hogy magamat védem,őt pedig beállitom minden rossznak..KÖNYÖRGÖM NEM. hisz saját magamat okoltam kezdetektől,és mindig is elmodntam,hogy megérthető,bármennyire fájjon is ez az egész.utálom a gyengeségem,a gyógyszerem,hogy 8 hónapig ne mvolt pofám odamenni hozzá,hogy későn értem meg lelkileg,hogy nem érezhettem az igazi szerelmet,és hogy nem figyeltem arra amim van,és csak még jobban összetörtem azt a színes szivárványt,amit majdnem elértem.

depis időszak követett,magam alatt voltam..az egyik legszomorúbb,legfájdalmasabb nyaram volt.amilyen szépen indult a 2011es,annál jobban tragikomikumban volt illő a mostani.Persze ideig beszélgettem vele,de aztán nem bírtam..egyrészt megváltozott a kettönk kapcsolata,nem is értettem másrészt nem a gép előtt mozgott ami jó,mert az is az é nhibám volt,hogy gépfüggö volt miattam,aztán mások felé nyitott én ott valahol elvesztem a homályban..azzal a bizonyos családbaráttal is kijön,sok mindent csináltak/nak együtt,aztán jóslatokból is kiindulhatnék,de nyáá..végülis ha valakivel jól érzi magát,annak örülök,mert szeretném hogy boldog legyen,de azt se szeretném,hogy el legyek felejtve,vagy hogy más jobb,más többet tud adni,mert én nem tudtam teljesen az lenni,aki..nem tudom minek,aztán letiltott egyik fészéről,másikról letiltott,pedig nem hiszem hogy olyan nagy utálatban váltunk volna el..az más hogy nekem fájt és már éjjel nappal sirtam..az egyetlen remény az volt,hogy megebszéljük augba ha jönne apujához,de még arra se lett pénz,ottmaradt..az az utolsó esély is kimaradt sajnos,aztán jött ugye törlős-tiltós szezon fogalmam sincs mit érez,mi vezérelte,és egyáltalán mit gondol rólam..semmit az égadta világon,viszont mivel tudom a német dolog volt ez,és én tudtam volna többet is tenni,az álmaim nem adom fel..saját erőmböl kell megmutatni ki vagyok,bár az egész már már valami rossz szappanoperába illő..

Aztán amit megkéne említeni még..augusztus..Ugye Yumi látta hogy vagyok,miképp vagyok mindenképp megbeszéltünk egy kis ottalvós buliféleséget,mert dorcsi szülei nem voltak otthon,meg is engedték,volt pár ágyuk és probáljak egy kicsit kikapcsolódni..Régi fejem félt volna,szorongott..na jó a mostani is,de csak minimálisat:) De előtte szóltam Yuminak,hogy 20 percig néztem flórit is mrie annyit kinyögtem hogy búú..xD Szóval utaztam pestre,onnét feltaláltam magam mire megtaláltam az 1es villamost,onnét pedig leszálltam sportarénánál,ott még megtaláltam a sok busz között azt ami salgora megy fel..Szóval élni tudni kell,arról nem is beszélve hogy vándoroltam jobbra balra:3 leszálltam,és egy nagy papucs csoszogást hallottam ami 90km/h-s széllökéssel csapodik nekem és csak úgy megöleel..Yumi volt.:) akkora erővel jött nekem hogy kishiján majdnem elterülök táskástól vele együtt a földön,hanem kaptam volna el és nem lett volna egyensúlyomXD tomival volt,aztán felmentünk dorináékhoz,ahol már előszeretettel sütött sok féle sütit,Yumival pedig elkezdték a hamburgereket is:) Dorina is nagyon ügyes,és jól tud főzni meg kell hagyni.este 6 körül összeállt a társaság,aki a következőkből állt: Én,Yumi,Dorina,Tomi(Dorina barátja),Zsuzsi,Piroska(másik jóslós leányXD),Tina.néztünk youtubeot a 3d-s tv-n,közben én csak szomorkodtam,depiztem,sokszor rajtam volt sirhatnék de ezt látva szerintem yumi és dorcsi meg-megölelt vagy kapta megy kis puszit..nagyon nagyon tündérek voltak^^ Yumi meg még sokszor ölelgetett is,bár az nem tetszett neki hogy néha néha ránéztem facere..decsak anyu miatt,mert nem ugy tudta ott alszok,aztán elmagyaráztam neki,bár yumi kis pukkancs volt vasárnap,láttam nem igen tetszett neki de azrét elmagyaráztam..Szombat este jó volt,yumi a vodkától,tina meg sok bortól csiccsent be picit(én is borhoz tartoztam) egyensúlyom nem volt,de mind a két hölgyemény nekem támaszkodott az ágyban XD. aztán még előtte kitsu jósolt,és megint nála is kijött az isten szeme,meghogy küldetésem van,meg valami uj utak meg  valami utazás..elöször salgora hittem,hogy az az utazás de hát ugye az nem egészen igaz..mivel lettek dolgok közben,és merem remélni hogy semmi se visszafordithatatlan,de ez persze nem azt fogja jelenteni hogy florinak vérét szivom hiszen nem is irok neki,csak a jövö láthatatlan,én pedig ne makarok semmti feladni,pláne aminek ennyi jelentősége volt/lesz,és tudom ennyi soha többet nem lesz,merem remélni semmi sem volt véletlen..szeretném..aztán ugye hazajöttem,yumi meg dorina kikisért megöleltem őket,de uyge depim miatt meg sok majdnem siros hajlamom miatt nem tudtam annyira hülyéskedni,néha néha persze összejött..de inkábbeste is azok lelkizős beszélgetések voltak kinn az erkélyen is...igy dorinával me gyumival..meg elég jol elbeszélgettem tinával is kinn,csak végére ő nagyo ndurván berugott...hiába csak 14 éves..xD =)

Összegezve ez volt az én vöröslő nyaram.Azóta Flórival nem beszélek,piszkosul hiányzik,nem tudom mi jár fejében,mit érez,vagy hogy van..akkor mikor vonaton ületem irtam ki olyat hogy tul vagyok igy kellett lennie,nem hiányzik meg kit érdekel lehet az tette be náal kiskaput..nem gondolkodtam,és csak magamat okoltam amiért yumiék depis fejemet látták azért voltam ugy meg irtam azt amit,hogy jobb úgy..de én nem adok fel semmit,nem tudom mit hoz az élet,van életcélom,és remélem nincs semmi véletlenül ebben az életben.Szeretném remélni.

Yuki