Reborn? Újra és újra..

Úgy néz ki,ehhez kis blogocskához mindig visszatérek valamilyen módon..Lassan évente pár bejegyzés erejéig,ámbár most ugy érzem hogy hetente szeretnék egyet publikálni,hisz ez most lesz az én kis naplóm,a lelkem-gondolataim menedékre,rejteke.Olyan vagyok mint egy főnixmadár,akinek évente kénytelen hogy lehulljanak a szárnyai,elégjen a fájdalomban,majd a porjaiból -egyedül vagy segítséggel- újjászülessen. Talán az elmúlt 19 évben annyiszor születtem újjá különbözö érzésekből,hogy már nem tudok miből..Testem van,lelkem elveszett. Játszom a vicces emberkét,akinek probál jó kedve lenni,közben pedig a lelkembe n zubog az eső..esik,esik arra várva hogy egyszer talán majd eláll.Vannak terveim,hisz művészlélek lévén kinek nem lennének..Csak picit úgy érzem,elvesztem.Jobban mint valaha.Keresem az utam keresem a dolgokat,hátha ez a főnix egyszer ujra tud szárnyalni Színes szárnyain.Gondolkodok szerelmen,párkapcsolatokon,embereken.Úgy nézem őket és látom őket,mintha nem is lennék ember..Mintha nem ebbe a világba való lennék,és csak probálkozok kétségbeesetten..de abból sok jó nem származik..Elmúlt időbe sokat változtam,magamban kialakitottam valamit..Nem a tömegbe állok,lett egy kis pajeszom,vékony körszakállal,ami nagyon tetszik egyre jobb csak :3,plusz hozzá kettő icipici fekete fülbevaló gomb..Igazából nem tudom mit akar ez sugározni,probálom magam csak jól érezni és csak úgy van..Magamat se ismerem ki lassan ebben a rengetegben.Egy meggyötört fiú,aki érzékeny soha nem találta helyét a nagy világban,és mikor végre azt hitte lepihenhet,ténycsapásként kapta azt a dolgot,hogy nem.Csak sétálj tovább az úton,kitudja mit hoz a jövö..GYK-n tettem is fel egy olyan kérdést,hogy vajon vannak-e olyan lányok,vagy ez csak egy nyári álom volt,túl sokat képzelek be,meg hogy ha nem vagyok birka aki beáll a sorba lehetek-e igy boldog..Hamar megállapitották páran hogy művészlélek vagyok,tul érzékeny,amit tudok..aztán jött a versirásos dolog,amit majd a bejegyzés végén azért itt is bemásolok..A történetről annyit hogy napfényes időben kiültem egy kis erdőbe,elzárva magamat minden rossztól,és csak elkezdtem írni..persze jó nagy vihar lett,erős szelek,és szanaszét áztam,plusz meg is fáztam..de csak a bennem rejlő érzéseket irtam ki..ebben a versben mindennek mélyebb értelmezése van..aki ismer úgy igazán,csak ő fogja megérteni egy egy mozzanat,metafora mit is jelenthet.Viszont nem tudom ez a sorsom-e de gyk-n kaptam a következő üzenetet is a versre:


Drek válasza:

Nem kell aggódni, majd megtalálod azt akit kell. :) A vers egész jó, még néhány év gyakorlás és talán ismertebb is lehetsz. 
24/F

Ismertebb..de könyörgöm..ha csak akkor tudok irni mikor bennem van és úgy érzem? Vagy én is járjak ugy mint József Attila,aki sokat szenvedett és néhol magamra ismerek vele? Vagy legyek Ady,aki akármilyen művész volt egy alkoholista lett és csak csalódott a világban? Egyszer Berii fogalmazott nagyon jól,hogy a művészek ttól művészek mert ritka szar életük volt/van,és ez sajnos igaz..hisz egyszer annak idején,mikor Florim volt,meg is kerestek ilyen könyvkiadástól hogy versek..de én nem tudok tucatjával irni ugyanolyanokat,mert ha én verset irok,akkor adni akarok valamit..az egész lelkemet beleírhatom,és hogy más is érezze amit én éreztem irás közben..ezek különleges dolgok,elmagyarázni se igen tudom :)
A miértekre meg a mi történt kérdésekre meg majd hamarosan egy másik blogbejegyzés fog válaszolni.Egyenlőre az a nagy tervem,hogy én is választ kapjak a miértekre.és ezt a legkönyebb halottak napján fogom megtudni..irok verset,veszek virágot és picit beszélgetek vele.Újra azon az állomáson át kell buszoznom,ahol temérdek emlék eszembejut,ahol boldog voltam,vagy ahol csak 20 percig néztem eyg földre hulott színes csillagot,de féltem hogy kicsuszik a kezem közül ha a fénye rámvetül..Picit hosszú bejegyzés lett,elnézést :) november elsején hosszu buszozás elé nézek,de remélem sirkövet megtalálom,szeretnék méltóan elbucsuzni tőle és megköszönni,amit kaptam még ha csak pillanatokra is^^ Záróbeszédként pedig a nagy viharban irodott vers :) / https://www.facebook.com/notes/ryuuichi-uzu/%C3%A9s-csak-hullikversikemost-k%C3%A9sz%C3%BClt-term%C3%A9szeti-k%C3%A9pekkel/469309359776196 /

Nézd!Süt a nap,és száll egy pillangó,

Színes szárnyakkal,fényesen csillangó,

Viszi messze,messze az álmod,

Fuss utána,különben hiába várod!

Én csak ülök..és nézem egy nyár végi alkonyon,

Hogy egy-egy pillangó milyen álmot visz tovább,

milyen és mennyi gyötrelmes fájdalom,

és hogy egy ember lehetne-e ennél is ostobább..

Gyülekeznek a felhők,mint a gondolatok is a fejemben,

képzeletben ott vagyok,egy üres teremben,

sehol senki,és csak te vagy ott,

s a szögökön sok kis felakasztott pillangó lóg..

Halottan,jelezve egy színes nyár végét,

De talán magát feláldozván elhozva a békét,

Hosszú pompázott  nyári álmok,

Hiányzol..érted visszavágyok!

Rezzen az égbolt,hullanak a levelek..

Hosszú,boldog nyaram..hát mi lett te veled?

Sötétségbe borult az égbolt,

Elfeledvén mindent,ami rég volt..

Egyre sötétebb felhők gyűlnek,talán vihar készül,

Itt az ősz,s a nyár lelke ijedtében megrémül,

elmenekülve és átadva a terepet,

hulott leveleket,sötét-borús tereket.

az eső is megeredt,mossa az emléket,

A hosszú boldog,felhőtlen estéket,

ami komor volt,az is pompázik tarka színekben,

és égő szivárványként terül örökké a szívekben..

És csak hullik..levél és eső egyaránt,

melengeti a lelkem,forróságot hozván,

ami a lelkembe került egy szén volt,most már gyémánt,

Boldog,szines meleg nyaram..gyere vissza hozzám!

2012.október,7 (nem leszólni,rég irtam versikét :) )

Aki elolvasott,azoknak köffi,mert elég hosszú lett^^' de ez most kellett...többi pedig hamarosan :)
Yuki,2012.oktober 15