Egy szomorú nyár../3.rész-Szállj el színes pillangó-/

(Ez sem kerül facen megosztásra,és a következő,utolsó rész sem fog,megértésetek köszönöm:))

Két lábbal a földön állva

Két szemmel az égre nézve

A jelre várva

Amit úgyse veszek majd észre

Fentről minden egyes ember

Pont egyforma pontnak tűnhet

Kérdés, hogy az élet Téged

Jutalmaz, vagy büntet

Néha a zaj kell

Néha a csend

Néha kívül állok

Néha meg bent

Néha építem a falat

Néha bontom

Nekem mindenhol jó

De hol vagyok igazán otthon?

A sivatag és a sár ugyanúgy

Homokszemekből tevődik össze

Hogy hova születsz Te

Abban a sors működik közre

De minden választás és döntés

Attól kezdve Terád hárul

És addig ismétlődik

Amíg a kör be nem zárul

Mindenképp ezzel a kis idézetekkel kell megnyitni a 3.részt,ugy gondolom.Az előzőekben ott tartottunk,hogy sikerült -ha picit is- de 3 napot azzal a személlyel tölteni aki nekem fontosabb volt bármilyen dolognál.Ugyanakkor nagyon megis kedveltek,és Fannit mai napig ugy tartom számon,mint a saját hugomat,és persze fogom is.Utolsó nap viszont én az ágyban Florinál odafordultam,és ~ciki,nem ciki~ ráborulva csak ömlöttek a könnyeim.Úgy gondolom,ha már saját gyengeségeinket kimutatjuk,nem félünk kinevet,mégis magunkat adjuk,az már szerelem.Én pedig nem bírtam..Talán belül tudtam ez az utolsó,többet nem látom,talán éreztem kis halvány szelét,hogy elfogom veszteni..sírtam és csak sírtam mint egy kisgyerek,akitől elveszik a kedvenc játékát,persze ez több volt annál..Vigasztalt,nem lesz semmi baj de hát ki lát a jövöbe? Ugyanakkor az lett megigérve,hogy én is mehetek utánuk,csak előbb minden házat el kell intézni,meg minden jó legyen..Az a baj,hogy minden egyszerűen és túl álomszerűnek lett lefestve.Útolag belegondolok,szerintem csak az kellett hogy Flóri kimenjen valami álomképpel amit beleültettek.De nem hibáztatok senkit,ebben a helyzetben meg ahányan voltak,ezt a lépést megkellett tenni,tény.Ugyanakkor ami álomszerű az már nem valós,megtanultam..Küzdelmek nélkül nincsenek álmok.Semmi se hull az ölünkbe,anélkül hogy nem harcolnánk és küzdenénk érte,ezt mindenki jegyezze meg.

Hazamentem az autóban végig fogta kezem mig elmentünk vasútállomásig..Nem mertem hozzábujni,megpuszilni,megcsókolni..Mivel ő kis félénk volt,énmeg valahogy nem akartam ráteremni..Pedig ugy megtettem volna,Istenem..Dehát rájötem én is félénk voltam,3 nap ide vagy oda,nem tudtam a maximumot kimutatni amennyire akartam,hogy mennyit jelentett..Persze sikerülgetett,de ez mé mindig töredékrésze volt az egésznek.

És így mentek el. Persze várható volt és tudtam is,mégis a tudat..az valahogyan belül megviselt.Sim kártyának se semmi értelme nem volt,mivel külföldön nem müködik,roamingnak is van ára..több hétig nem si tudtam mi folyik,hiszen nem volt net se bekötve se más,az smseit pedig nem küldte el nekem.elöször az volt hogy májusba kimehetek..vártam,önkormányzati lakásban laktak,hogy megvesznek egy jó házat amire félreraktak és ott jöhetek,kimegyek munka mindenem állják..talán tényleg túl álomszerű volt.Véggi az volt fejemben elmenekülök ha ne mengednek el akkor se,de végén felvázoltam mindent a szüleimnek..aztán május úszott,augusztus lett mondva,hogy na majd arra meg flori ugyis jön apujához,akkor mi meg együtt haza ki..

(Május-Június)

Hát én gondoltam egyet,mivel angolos voltam,jó lenne valamit tudni németül,ugorjunk egy gyors német talpaló tanfolyamra,hogy mégse a nyakukon lógjak,ha kijutok.Apu segített azt mondták ezzel kinn meglehet lenni,én pedig reménykedtem,a tanfolyam diját (50 ezer) pedig könnyen visszafizetem majd. Szóval igy jártam,sulit otthagytam gondolva majd augba kikérem bizit,és új életet kezdhetek,mindent otthagyva amit elkezdtem.Egy sokkal szebbet,egy sokkal jobbat! Olyat amiben nem én vagyok a főhős a regény lapjain,hanem ahol MI. ahol nem harcok vannak,hanem a happy end.Ahol nem az én boldogságom a fontos,hanem a másiké,akit a lelkem felének vagyok képes nevezni.Akkoriban az auroixet még szedtem,igy nagyon rosszul kijöttek a féltékenyes dolgaim..ne mláthatom,nem érinthetem ne mtudom mi van,mi van ha elfelejt,mi van ha elmúlik..És hiába a különböző ezotérikus megmozdulások(amiből számtalan sokat ne mtudok mit hovarakni..legyen az az utlevél jelzés flórinak,otthon maradjon,hirtelen villanyfelkapcsolás egyedül vagyok,fénylátás,vagy józan nappal kép beugrás egy gyerköcről és róla) valahogy sokat fogytam.Gyógyszer meghülyitett,idegeskedtem is ahogy teltek a hónapok és azt látom hogy semmi. 

Tetőpont az egészre még az,hogy egy családbarát,akinek hála ki tudtak jutni,annak az egyik fiúk ugymond rácuppant picit rá(Hoppá,és ezt elözö nap meg is álmodtam amig nem beszéltünk több hétig!érdekes O_O) de lerázta,fanni pedig jól ki is osztotta,hogy Fui a Yukit szereti xD de nem voltam ott..csak hallom hogy az emberiség megint kavar és nem ismer határokat..elég,nem birtam,ott akarok lenni,miért ilyen nehéz a sorsom basszuskulcs? Aztán ezután jött még egy családbarát,aki az önkormányzatilakás albérlőtársaknak volt jó barátjuk,én pedig még mindig kombináltam..A Stressz felőrölt minket,majd a vérszerinti tesója jött barátnőjével nyáron pár hétre,és voltam annyira beteg hogy ugy éreztem velük is jobban érzi magát,mint velem.Nem vagyok ott,mindenki jobb mindenki viccesebb,én csak egy senki vagyok..Senki..Senki a semmiben..

Sokat fogytam,éreztem augusztusból nem lesz semmi..Nem akartam elveszteni,csak a türelem volt egyetlen társam,hátha..de miután Kata néni is ugybeszélt már rólam nekik (igen,akinél azt htitem szeret,meg kedves volt) hogy miylen egy ember,meg mindig veszekedik flórival meg milyen,olyan szagú volt a levegő,hogy nem igen vágyik arra odamenjek holott eddig végig az volt mondva..a gyógyszer pedig őrölte az agyam,azt se tudtam ki vagyok,különbözö érzéseket éltem meg..Szeret-nemszeret..Jó lesz,nem lesz jó..sikerül-nem fog..és ugye ha nem látod a szerelmed,aki biztonságot jelenti és 1000 kmről még messze is van tőled,persze előbb utobb sablonos lesz,hiába bírtuk ezt 8 hónapig tartani..valami,valami ott megváltozott..a hiány, a családbarátba is azt látni végén valamit akarna,mert csak korcs emberekkel vettem magam körül,és az a béklyó amit vállára raktam,végül megpecsételt mindent..

Arra jöttem rá útközben,hogy senkinek se jó hogy akit szeretsz azt látod hogy végig depizik,szomorú,és te tehetetlen vagy.nem boldog csak saját magát sajnáltatja,és nem olyan mint amikor megismerted..Hibáztam..Útolag arra is rájöttem,hogy ez piszkosul kiábránditó tud lenni.Nekem,a Kis Narutónak,ezt nem szabadott volna megtenni..jártam németre,utána fel nénikémhez,mert 2 perc volt két helyszín közötti távolság..és mindig mikor bementem és kijöttem Flóri üzenetei tartották bennem a lelket.segített,drukkolt,támogatott..pedig több év után emebrek közé menni,zavarba lenni nem egyszerű dolog.Páran voltunk,izgultam és valószinű lehetett rajtam látni szorongást is,hisz hirtelen  tömegbe kerültem..De nem adtam fel,miatta lelkiismeretesen tanultam,mert volt olyan fontos..Ő volt az én elérhetetlen álmom,egy színes pillangó,aki elhozta nekem a színeket és kezdtem színesbe látni mindent..És aki elszállt Július 20.-án...

~Folyt köv.hamarosan és az lesz végül az utolsó,4.lezáró rész eme gyönyörű de mégis fájdalmakban vérvöröslő nyárról~

Remélem mindenkinek volt türelme elolvasni ezt a részt is,bár pöppet hosszú lett :)

2012.október.23

Ui: A számláló nem véletlen,ha zsákutca egy út,hát sétálj egy másikra =)