2013. január 28., hétfő

Fejjel a falnak,Datteba!

Nos..Egy részt nem tudom mi ütött belém,hogy körülbelül 2 naponta irom a bejegyzéseimet,de sorra jönnek olyan dolgok,amiket ki kéne írnom. És nem,még mindig nem filozofálunk..Pedig azt sem ártana,hogy picit elmélyedjünk.

Élem a kis életem,válaszolgatok askon,és közben tanulok,tanulok és fejlődök többféleképp.Végül is ez a 2-3 év arra van,hogy kikupáljanak,az az ember tudjak lenni aki neten,és meértsem az okozatokat.Fogalmazzunk ugy hogy fejlődök,csakhogy egy nap büszke legyek saját magamra :)

Az az igazság...az életem minden egyes mozzanatát.semmi pénzért nem dobnám el magamtól.Minden egyes helyzetet,szituációt amit meg kellett élnem,OKKAL kellett megélnem,és nekem ettől minden olyan szép,hiszen gondoljunk bele..Ha most valaki,akinek minden az ölébe hullanna,ugyhogy semmit se tapasztalt,mert a valoga ki volt nyalva,mennyivel lenne jobb ember?Mennyivel lenne tapasztaltabb?

Semennyivel.És ez pontosan igy jó.Minden lépés,minden helyzet,az egész életem,és amúgyis sok dologgal meg lettem ajándékozva,amit kevés embernek adatik meg :)

De ugorjunk picit.Most azért irok betűket is,mert hát miért ne.Józseffel sokat beszélgettem,megint felvázolt sok mindent,csak hogy egy kis dologra térjek ki: Az a szőke kislány több mint valószinű hogy az én kislányom akar lenni :) Aztán mutattam egy versem neki,amit megint csak megdicsért,hiszen sok emberrel beszélgetett,sok ember mutatott verset,de eddig az enyémet találta legjobbnak.Mert hogy ők általában valami eröltetett dolgot alkotnak,de az enyémből süt az érzelem,hogy tényleg lélekből raktam oda,és hogy a költöi eszközökkel sem takarékoskodok.Mit ne mondjak,hát jól esett..főleg tőle,az egyik legokosabb,inteligensebb embertől :)

Bízik bennem.Támogat,és Hisz.Ezek fontos dolgok,mióta az eszemet tudom senki sem bizott,hitt bennem.Lenéztek,eldobtak,nem volt barátom se én voltam egy magam.Én,a gondolataimmal,a félelmeimmel,és a folytonos könnyeimmel,de.......

Jön a következő dolog: Emese. Azt most hagyjuk,hogy ő spiritesen sok minden annyira nem ért,meg szegénykém fél is az ilyen dolgoktól,hiszen érthető.Attilával volt hétvégén,viszont Emese ugy van mint én.Fél,falat érez,nem meri magát teljesen megnyitni.Ami tök érthető,aztán felvázoltam tegnap neki a dolgokat,hogy ezek miért lehetnek,honnét gyökeredzik,és hogyan kéne tenni érte.Finoman,aranyosan,de szegénykém,annyira rosszul volt,hogy picit elpityeredett,igy furcsa mert nem igen lelkiztünk,de elmeséltem neki én is miért voltam igy,miken mentem keresztül és a többi.DE olyan reészleteséggel,ahogy még senkinek.Muszáj volt,hiszen jobb ha megérti anyám miért tekintem ugy ahogy,mi kezdődött már 6 éves koromban,már születésemtől alapvetően érzékeny lélekkel rendelkeztem,és miket tűrtem végig ugy,ahol éppenséggel most vagyok.Teleirtam egy kis regényt az eddigi életemről XD nem kenyerem a másolgatás,de ez megint olyan löketett adott,olyan jó érzést,hogy valami leirhatatlan.

"így értelek, most már tudom milyen rossz volt neked most mégjobban felnézek rád hogy képes voltál kibirni ezt, meg ilyen jo tudtál maradni ennyi ilyen bántó dolog után
na nemtom leirni
amit gondolok
áá x_x"

Gyerekek..Sokatok rámbizták az álmukat,és hisztek bennem.Abban hogy példát mutatok,és akkor na most a 'Yuki'.Iszonyat jó érzés ám,és mikor néha lesüllyedek rájövök hogy miattatok nem szabad! A francba is,senkim nem volt,most meg elismertek,hisztek bennem és úgy tekintetek rám,hogy hiszitek amit csinálok! Apu,József,Emese,meg ő akit nem látok,de jelenlétét érzem..Okkal hisztek bennem igaz? Okkal kezdtek elismerni ugye? :''') És én okkal mutatom meg az én életem.Okkal harcolok,okkal küzdök és okkal nyerek.

DATTEBAYO!!!!!!!!


6 megjegyzés :

Łucy írta...

Az igaz, hogy félek ilyen dolgoktól ... amikor kisebb voltam tapasztaltam fura dolgokat, éreztem más jelenlétét, de lehet csak beképzeltem mindent. Nem tudom, de nem is gondolok már ezekre. Sokáig nem mertem egyedül aludni, ezért sem beszélgetek szívesen ilyen témákról. >_<

Örülök, hogy tegnap elmondtad a történeted nekem, és tényleg nehéz lehetett az életed anno. Most már tudom, legalábbis remélem nem tartasz már annyira közönséges egyszerű barátnak. Tudom sosem találkoztunk, de majd eljön annak az ideje is, majd összefutunk ha jobb idők lesznek. :3

Yuki írta...

Anno? XD azóta bonyolodik minden,azt a kis korszakot probáltam megfogalmazni,mit értem át az érzékeny lelkemmel,milyen volt mindennap rettegni,milyen érzés mikor magadra maradsz betegen,egy lelkisérült anyával,aki tulajdonképpen szemedbe hazudott már a 6 éves korodba,és hülyének nézett,majd mostanra visszakanyaritva azt hiszi dróton tud rángatni téged,és csak azért is belédrúg,hogy te mit akarsz,magyarul lenéz,és nem hisz bennem.Neki az lenne jó,ha örökké kis házikutyája lennék.Francokat.Az unokáját nem igen fogja látni vagy csak ritkán,azért mondtam én itt eltörlök mindent.Ez nem az én életem. Én én akarok lenni,de nem itt...zűrős....de érted..

Tudom,ezért nem is merem irni,az ilyen spirites dolgaim neked.elég ha egy nevet mondok,és félsz..pedig tényleg nem kéne..nekem se ártanak,csak valaki jelezni akart,valaki jót,fogalmam sincs..válaszokra ugyis rájövök egy nap..

Na fel a fejjel,és az hogy felnézel rám,tényleg nagyon jól esett,embernek érzem magam...valakinek aki valamiért nagynak tűnik mások szemében :) És ez nekem fontos,mert ezek azok a dolgok,mikor tudom hogy mit miért csinálok,mikor mások is ugy néznek rám,és ilyenkor érzem hogytényleg nem az átlagnál vagyok leragadva,akik annyira nincsenek képbe semmivel..Mivel gyerekem láttam,már csak azt tudom remélni,hogy egy nap a feleségem is olyan embernek fog látni mint ti,és rájön,hogy nálam jobbat tényleg nem talál..illetve csak remélem :)

Łucy írta...

Úgy értem, hogy akkor sokkal rosszabb volt neked, mint most. Meglehet érteni, hogy örökké azt akarja vele legyél, mert te vagy egyetlen fia. De ez, hogy lenéz, beléd rúg, nem hisz benned ismerős ... szülőknek inkább bátorítani, támogatni kéne a gyereket. Úgy látszik mi ilyet kaptunk, magunknak kell talpra állni segítség nélkül, mert így csak hátráltatnak minket a folytonos lenézéssel. Látod nálam is mi volt ... gyűjtögetem a maradék pénzem, mert venni akartam valamit. Erre kedves anyuka lenyúlja az összeset, amíg én nem voltam otthon. Nem is szólt semmit, megvárta míg én észre veszem. Undorító az ilyen, persze vissza nem akarja adni.

Nem a névtől félek, hanem a történettől, meg amiket tapasztalsz vele kapcsolatban. Én nem akarok ilyet átélni. Lehet szívrohamot is kapnék. O_o

Egyébként azon gondolkoztam éjjel, hogy azok az emberek, akik sokat szenvednek az életben ... azokból lesznek később ilyen átlagon felüliek. Akik kitűnnek a tömegből viselkedés és gondolkodás formában is. De nem azt akarom ezzel mondani, hogy te régen gonosz és bunkó voltál mindenkivel, hanem csak úgy általában az emberek ilyenek. Vagy csak hülyeségeken jár az eszem megint, és nincs is értelme ennek. Mai fiataloknál lehet azért ilyen sok a tompa agyú idióta, mert mindent megkapnak. Semmiért sem kell megdolgozniuk, azt sem tudják mi a szenvedés ... nem becsülnek meg semmit. Csak megy a menőzés, tiporjunk el másokat.

Hikaru írta...

Hm. Valósággal őszintén mondhatom, hogy büszke vagyok rád. :-)Pontosan ezt várom el tőled, maradj önmagad, add önmagad, mert több vagy mint mások :)Csak így tovább... tudtam, hogy megy, csak kitartás! ^^ Te kis Narutó :)

Yuki írta...

Em..nem arról van szó.Józseffel beszélgettünk erről is,szerinte neki nem tetszik,erősebb vagyok,mint valaha ő ,,és megprobál belémrugdosni hátha feladom,és megint nullának látom magam :) De ilyen nem lesz soha többé,ez már az én életem..Plusz fél ha elhagyom innét sokkal messzebbre,apu is otthagyja,mert belül érzi apu miattam van itt.(Van benne reláció,de nem leszek egy kapocs,egy bábú,egy ember vagyok,érzésekkel és nem egy ilyen élettel.) Szóval megoldják majd,nem érdekel..csak hogy értsd logikáját :)

Tudom vele kapcsolatos dolgokat,történetet megemlítem,csak az rémiszt meg..de nem olyan rémisztő..én se tudok sok mindent,mit miért de van..a többi az nem az én dolgom,én csak úgy érzem jó úton haladok ^^ Fiatalokat meg ne ecseteljük..más világ,más emberek,én ebbe a korba ezért nem is keresek semmit,mert olyan mint a tű a szénakazalban..lézengek,benne vagyok,aztán jó :)

Flor..ej te.. Köszönöm szépen :P nincs megállás,csak néha leállok pihenni,de hát belefér :3 és köszönöm..ez megint csak nagyon de nagyon jól esik >.< (nem a zeső,de csak nem is a haaav)ha valaki egy picit kiismert,akkor azt mondanám az TE vagy..tudod jól,honnét jöttem,mik voltak,illetve ki is ez az ufo..XD és mindig önmagam vagyok..olyan nincs hogy megváltozzak,és nem is akarok..ez vagyok én,és ettől lesz szép egy nap az egész :3 vagyis remélem...naruto üzeni,hogy dattebayooo...meg sokan vele vannak ám :) ♥

Łucy írta...

Hm ... így már értem. :) Ej ezek a "mintaanyák" majd beletörődik, hogy nem maradhatsz örökre vele, és nem használhat kapocsnak.

Amúgy rémisztő vagy nem ... én kicsit irigyellek, van valami rejtélyes az életedben. >_<

és még valami ... (Yuki le ne szedd a fejem érte >_<):

Hikaru, vagy Flori (remélem nembaj, hogy így hívlak) örülök, hogy újra beszélgettek egymással. :)

 

.

Magamról

~Rock/Punkrock*-19 éves~ féééfigyerek~*~Japan~anime~manga~Művészlélek+néha picit lüke~kiccicák~reménytelenül kergeti a színes álmait,mióta az eszét tudja~ A blog az általában a sok nyavalygásomról szól,ahogy az álmaimat kergetem,de remélhetőleg tudok érdekes esetleg normális mondandókkal szolgálni,és lesz akinek netán tetszeni is fog :) Puszi pacsi ≧▽≦