2011. április 25., hétfő

Érzések..

2 napja nem irtam.Nem tudom megindokolni,miért de ebben 2 napban..sok minden történt.Jók és rosszak egyaránt csak váltakoznak.

A szinpad ahol én vagyok az egyik főszereplő és a rendező maga a sors (vagy karma nevezzük ahogy akarjuk)folytatja tevékenykedését.Mielőtt bárki megitélne,azért szögezzünk le pár dolgot:
- Nem vagyok Emos
-Nem vagyok Debil idióta

Egyszerűen az élet annyi fájdalmat okozott,hogy meg kelett tennem..ezt megint yumi irta legjobban a tegnapi este..miután tettem valamit,amit azelőtt de azt csak később irom le^^

Részlet a tegnap estéből:
'[22:29:28] Yumi-chan/ S: tessék má a két lábadra állni aztán fogd fel h az élet vmiért nagyon szeret téged felpofozni
 [22:29:28]
 Yumi-chan/ S: de szarjad le ne mások alakítsák már az életedet hanem te és ha már eldöntötted h minden áron akarsz vmit akkor tartsad is magad hozzá
 [22:36:30] Yuki^^: nem érdekeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee eeeeeeel senkim nincs
 [22:37:06] Yumi-chan/ S: ha így gondolod akkor hülye vagy és amugyis ha így van akkor mi van talán azt gondolod h egyedül nem lennél meg?
 [22:37:06] Yumi-chan/ S: ugyanolyan vagy mint bárki más képes vagy élni nem kell hozzá más aki segít benne magadtól is megy
 [22:37:06] Yumi-chan/ S: könnyebb minden ha vannak melletted és jobb is
 [22:37:06] Yumi-chan/ S: de ha mégis ugyérzed h nincsen meletted senki akkor sem szabad összeroskadnod-_-
[22:40:14] Yuki^^: yumci..te tudod legjobban meddig tűrtem küzdöttem és szenvedtem
 [22:40:26] Yumi-chan/ S: igen tudom
 [22:40:27]
 Yuki^^: de sok [22:40:48]
Yumi-chan/ S: azt is tudom h nincs egy nagyon szép rózsaszínbe csomagolt életed és mi van? semmi az élettől kapott pofonokat tűrni kell
 [22:40:48] Yumi-chan/ S: küzdöttél szenvedtél semmiért mondhatni igen sok lehet eleged lehet joggal is'

2 nappal ezelőtt annyira magam alatt voltam,és annyira fájtak az érzéseim,hogy végre a lelkem ahogy üvöltött a fájdalomtól egyszerre muszáj volt megtennem.mitis?Képpel illusztrálom..

Valahogy úgy.égettem,és éreztem.hamar kialudt a gyufa,de legalább fogcsikorgatva tűrtem az égést.kellett,fájt.Hafu persze másképp viselkedett,és végre ugy éreztem ahogy beszélgettünk hogy talán tudunk boldogok lenni..De valahogy az a másik fiu,kira mindig képben volt.Könyörgöm..mi a francot tegyek még?Mit..Mennyi szenvedést és sebet hordozzak még magamba?És logikusan,hogy egyikőjüknek se fájjon,hát inkább magamra vállalom mindkettejük fájdalmat,mert ez az én utam :) kibirom..este hafu hiába szólt álljak le,megtörtént a másik kezemmel is tollal belevésve egy törött szivet és a nevét..nem mondom hogy nem fájt égetett kézre irva,de ez van..ez kell..én választottam.

ujabb kéz.az irás vélhetőleg gagyi mivel jobb kezes vagyok és csak bal kézzel tudtam belevésni.fáj,mindkét kezemen gyönyörű sebek találhatóak.de engem ez nem tud érdekelni.Kibirok mindent,és ha kell megteszem máskor is ,máshol is csakhogy érezzem azt a könyörtelen fájdalmat ami a lelkem hasítja darabokra.

Na de..Hogy valami jóval is szolgáljak: Szerencsémre megismertem egy lányt,aki nem csak cseszeget,kedves és meg is ért ráadásul lüke is x3 azt hiszem jóbarátok lehetünk :) Remélem..ő leszűrte azt is művészlélek vagyok,másképp gondolkodok,hisz gondoljunk csak van goghra^^ Köszönöm flori :)

Igy mára ennyi~ Yuki

3 megjegyzés :

SтøиeAиgēℓ írta...

hmm... bocsi,hogy szinte ismeretlenül írok,de úgy tűnik pont egy olyan bejegyzésed olvastam el,amit kitettél fészbukra is..és egy olyan bejegyzést olvastam, amiben hasonló dolgokra találtam... megértem, teljes mértékben... én úgy mondanám: a fizikai fájdalommal próbálod elnyomni a lelkit, ami tép,és feszít..., ismerem az érzést, nagyon ismerem..., engem sem érdekelt,az,hogy mit tettem magammal...,csak akk mikor az osztálytársaim gúnyból őrültnek tituláltak, hogy szétszedem a kezem, meg szétverem..., azóta persze hanyagolom ezt, pedig olyan szívesen ordítanék, olyan szívesen marnék a testembe, hogy érezzem kívül is azt a fájdalmat,mely belül darabokra szaggat...
tulajdonképpen, figyeltem a fészbukos kiírásaid néha-néha..., gondoltam,hogy te is elég keserű helyzetben lehetsz... de nem akartam közbe szólni, hiszen ismeretlen vagyok számodra, másrészről, elég különc, és nehéz este vagyok..., nem is akarok(ne vedd sértésnek,sem bántásnak kérlek), nem akarok új ismeretséget nagyon senkivel... természetesen megértem a helyzeted..,bár lehet nem hiszed el, mert csak így ismeretlenül írtam..., de döntsd el magad..., nekem is van blogom... bár már szinte heteket hagyok ki, mert nem látom értelmét annak,hogy írjak, úgy is csak negatív hangulatú..., öhm...de nem sajnáltatom magam..., szija ^^

ui: azért jobbulást a kezednek..., bár szívem szerint azt mondanám,ne csináld, mert nem éri meg, de te tudod, a te érzéseid, s a te döntésed ^^ én tiszteletben tartom mindezt...

Yuki írta...

Igen-igen :) Fészre is alapból azért rakom ki mert sok a jó barátom és sokszor nincs erőm külön-külön irni hogy oppá irtam,de elsősorban blog magamnak szól :)

Az jó ha megértesz sokan nem,és nem értik mennyi mindenen mentem keresztül,de ezt egy post keretében lehet szépen leirom.Blogodra ránézek,akik hasonló cipőben járnak szivesen elolvasom^^ Ismertséges dolgot megértem,én sosem zaklatok senkit..amugy meg akárki irhat,egy ismeretlen irt is anno a versemhez,hogy talán tud segiteni előrejutni..Kezem köszöni szépen :) Csak te se nézz valami rozzant emosnak vagy debilnek,mert nem azért tettem mindezt..

SтøиeAиgēℓ írta...

Ühüm ^^

Rendben, báárr, nem tudom, oly sok infóval nem szolgál a blogom.. xD
Nem, nem is nézlek annak ^^ Pont azért mondtam,hogy ismerem a helyzetet, mert volt mikor nekem is hasonló nyomaim voltak a kezemen(igaz nem égettem sosem, de szétverni,vagy szétvágni azt igen O.O *alapból nm büszke rá,de fájt neki,h nm tudta kiadni máshogy*)
Az emosok,meg külön világ, ha már a hajtincsük rosszul áll,akk is képesek lennének ölni(persze magukat o.O)...
de persze azokat sem szidom, se ne teszek rájuk szemrehányást, ők egy másik világ... :DD mi meg ilyenek vagyunk :))

 

.

Magamról

~Rock/Punkrock*-19 éves~ féééfigyerek~*~Japan~anime~manga~Művészlélek+néha picit lüke~kiccicák~reménytelenül kergeti a színes álmait,mióta az eszét tudja~ A blog az általában a sok nyavalygásomról szól,ahogy az álmaimat kergetem,de remélhetőleg tudok érdekes esetleg normális mondandókkal szolgálni,és lesz akinek netán tetszeni is fog :) Puszi pacsi ≧▽≦